A beszélő csend

Teljes mű / Kész

A beszélő csend

Hol egyszer szó áradt,
Ott most csend honol,
Hol édes, hol búskomor,
De terjed már a fény mindenhol.
Lángra gyúlt, s ég,
Talán néha perzsel még,
De már nem tombol,
S nem dúl, mint a vad vihar.

Megbékélt a lenttel, s fenttel,
S megbékült a mindenséggel.
Hallja már a szél szavát,
S érzi az üdítő eső finom illatát.
Érti már, ha zúg,
Ha zeng, ha dörög,
S látja már mi a múló,
S mi az örök.

Napnyugta után a Nap újra felkel,
Lassan felúszik újra az égre,
S aztán delel.
Majd újra nyugodni tér.
S minden nap várja:
Az Új, s mégis régi Fény.

Írta: Szévi
2017. 07.16.