Radír

A faház az erdő közepén, benne a kandalló és pattog a tűzben lángra kapó fa. Tengerpart, melegen süt a nap, szinte égeti a bőröm. A vonatút hosszú és unalmas, lassan zakatolnak a kerekek, miközben elszáguld a táj az ablak előtt. A hajó, mely óceánt és tengert szel át, miközben kajütben talál egymásra a szerelmes pár. A via ferrata, a hegyoldalba vágott útvonal, amelyről kinyílik a táj és alant terül el a világ. A repülő, ott fent, magasan.

Van egy közös bennük, pontosabban, egy közös van ezekben mind. Te.

 Emlékszem, ahogy állsz a tengerparton, nézed a hullámokat, miközben fehér ruhád cibálja a szél és sötét hajaddal játszik a szellő, miközben meg-meglibben a ruha és kikandikál alóla aranybarna tested. 

Emlékszem a nevetésedre, ahogy kacagsz a kajütben, miközben csikizlek és játszunk az ágyon. Kacagsz, szinte már kicsordult a könnyed, de akkor is, ott is, megállni kellene az időnek. 

Emlékszem a vonaton, ahogy ülünk az étkező kocsiban és fogjuk egymás kezét. Te nézel és én visszanézek Rád és elmerülök mindabban a tengerben, amit szemed rejt.

Emlékszem arra, ahogy csodálod a tájat, ami alattad terül el, miközben a karabiner ereje tart meg és vigyáz Rád, hogy le ne ess arról az ácskapocsról, amelyen a bakancsod pihen, én meg titkon téged nézlek és gyönyörködöm benned, hogy milyen szép is vagy.

Emlékszem mindenre. Vagy mégsem ? Hirtelen vált a kamera, az a titkos, belső rekesz, amit nem kintről nézünk, hanem belülről látunk, megnyílik és láttatni akarja velem mindazt, ami előbb emlékként tört elő. Látom a partot, ahol... Ahol csak elképzellek, hogy ott állnál, ha igaz lenne, de valami láthatatlan radír törli a képet. Látom a hajót, és csak egyedül fekszem az ágyon, ülök a vonaton, de nem ülsz ott velem szemben a, mint ahogy egyedül mászom a falat is. Hirtelen minden olyan magányos lett. Rájövök arra, hogy csak egy furcsa játékot játszott velem a képzelet és az, amit valósnak hittem, nem létezik, csak én képzelem.

És már nem érdekel semmi. Sem a vonat, sem hajó, semmilyen repülő, se téli ház, és már Te sem. A képzeletbeli radír tovább dolgozik bennem.