Mikor felébredek

Teljes mű / Kész

Sokszor mondtam - elég már az istenes versekből -

én már többet nem irok,
aztán szbadságommal mit adtál - ujra Terád gondolok .
 

Rég volt mikor követeltem , lázadoztam ,

mindent elhittem és kipóbáltam;
dicsekedtem is hogy szabad ember én vagyok

és Te nem tagadtál meg

amikor láttad azt hogy újra hozzád szaladok ….

Jövök – megyek, végzem dolgaimat - csodálom a napfényt ,
kerüök az útjaimon minden hideg észlényt ;
kicsit korán jott az idő mikor magamnak már nem is nagyon kérek ,
pedig dolgaidból alig értek .
 

Messze vagyok tőled - néha tanitok es vádolok ,
aztán elgondolom mi lett volna belőlem - ha mindent megkapok …

Próbálom a közöset de idegen lettem a barátokkal
-alig váltok szót már a világgal -
egyik siet másik ráér - kosarukba minden befér ;
nézem miként hajtanak a délibáb után,
zajolnak és sirnak - nevetnek az élet szinpadán .

Aztán meggondolom magam - talán igy kell ennek lenni ,
de ha nagyon igy lessz Úram – fognak-e még hozzád szóllni ….
Talán ők is Tégedet keresnek – bár anélkül hogy tudnák ,
akkor is amikor különös nekik hogy én miért nem járom az ők útját ….

Elég már az istenes versekből, én már tobbet nem irok
aztán reggel mikor felébredek – örűlök hogy Hozzád szóllhatok.