Erős vasból

Teljes mű / Kész

Erős vasból, betonból a templom kerités,
kivűl rajta élő sövény ;
már nem hiszem hogy jön a felmentés
halni látszik remény.

Valamikor még a sövény felől próbáltam benézni,
eszméletem óta kerestem;
hogyan tudnék földiéletben a szentélyig elérni
hogy kinjaimat enyhitsem.

Csendes nyári délután volt - én már ötven múltam -
és a mise értem szólt ;
templom ajtajánál álldogálva csak az időt húztam,
hitem talán sose volt.

Elvesztettem mindent már és fel is fogtam ésszel,
nem vágytam kérdezni ;
a hivogató sövényben kezdtem hát  újra szemeimmel 
ösztönösen kalandozni.

Erős vasból, betonból a templom kerités
kivűl rajta élő sövény;
égieknél angyaloknál lesz-e megértés
ha odaátra visz az örvény…

Aztán eszembe jútott hogy minden ami lett,
az szeretetből lett teremtve
és ez igy marad - még akkor is - ha minket
forgó örvény sövényekbe vetne .