Thury
szerző

Édesanyámnak

Teljes mű / Kész

Sose mondtam neked azt hogy édesanyám ; anyunak

és minden rossznak - végül anyókának neveztelek

mig egy napon lent a kertben összeesve megleltelek -

csendben felhoztalak - könnyek nélkül temettelek….

Neked egyedül nem tudok verset irni édesanyám,

Nem is látom értelmét már a sok próbálkozás után .

Rég elmentél de én hordalak és óvlak itt a szivemben

Ugy ahogyan te hordtál és óvtál valaha a méhedben .

Nagy vagyok már - az lettem - elhiheted felnőttem

Minden rosszat ami jött azt kibirtam és tulétem

Szavaidat most is hallom – sorra mindet megértem

De amikor sirva mondtad - nem is nagyon figyeltem.

Félválaszként adtam igéretet - reménységet,

Kudarcom se fáj már - igy győztem le az életet ;

Tudom nincs kegyelem - nem is kérek - kacagok

Egyedűl csak érted fáj amikor visszagondolok

Hogyha minden rámszakadna - itélkezne is fölöttem

Csak is azt hozná el - amit én már rég kiérdemeltem

Az igazságot - mert a szeretetre keveset figyeltem

Valahogy az mindig ott volt - ezért soha nem kerestem.

Sokat gondolok rád – világ elől titkaimba rejtelek

Mit látok a nagy semmiben - kérdezik az emberek.

Aztán nevetek is nagyokat – ahogy azt előre is kérted,

Tudom hogy a tuloldalról is a gyerekedet félted

Ezért mondom el amit mág soha el nem mondtam ,

Amit olyan sokszor kellett volna mégse tudtam ;

De a gondolataimat is ha imára tudnám cserélni ,

Biztosan megtudnád mennyire tudlak szeretni &h

Elolvasom