Decemberi ajándék

Teljes mű / Kész

Szürke dunnájába bújt az ég.
Didergő lett, lenn a messzeség.
Lehunyta pilláját a táj.
Havas ágon, ül egy Kismadár.

Odút keres; jön a hóvihar.
Menedék kell éjjelre hamar!
Oly sötét van! Nem lát, csak a szív.
Nincsen hang, mi melegedni hív.

Kicsiny testét csipkedi a szél.
Tolla alatt reszket, fázik, fél.
Pici szeme, lámpásàra vár.
Késik a Hold. Feljöhetne már!

Odafönn a felhők közepén;
Szétnyílik a várva várt remény.
A Földre hull néhány holdsugár.
S az erdő széli kis tanyára száll.

Meglàtja ès gyorsan átröpül.
A kerítésre csöndesen leül.
Szemben vele, a tanya ablaka.
Fényben fürdik ott a nagy szoba.

Karácsonyfát díszít a család.
A kandallóban megrakták a fát.
Énekelnek, mint az angyalok.
Boldogok bennt; kicsik és nagyok.

Az eresz alatt madáretető.
Friss szalmából van a lepedő.
Tálkájában csordultig a magvak.
Egy cseppnyi menny, az éhes madaraknak.

Felvidul a fáradt Kismadár.
Tűnődik...Tán álmaiban jár?
Megrázza ès széttárja a szárnyát.
Így hiszi el; szép, új, valóságát.

Elfoglalja apró otthonát.
Legbelülre kuckózza magát.
Süvíthet már odakünn a szél.
Nem kergeti életét a tél. 

Elalszik, mély álomba merül.
A tanyára is békessèg terül.
Karácsony van: Ünnepel az Ég is!
&Eacut