Krupa Sándor:
A MI novellánk
Jó napot kívánunk! Figyelmeztetjük, hogy ön egy olyan buszmegállóban tartózkodik, ahol a vitrinben olvasható novellát MI, vagyis mi, mesterséges intelligenciák készítjük el az ön ízlésének megfelelően.
Amennyiben termékünk elnyeri tetszését, akkor a számlájáról levonunk ezeregy detkont konténert. Ha hozzájárul az ön profiljával harmonizáló irodalmi termék létrehozásához, akkor kérjük, a vitrin alján lévő zöld gombot nyomja meg. Most. Köszönjük!
Ha a tájékoztatónkat tovább olvassa, azzal hozzájárul ahhoz, hogy az ön arcát beszkenneljük, és a MI központi memóriájában önről tárolt társadalmi adatok felhasználásával neked, kedves Tibor, vagy ahogyan a barátaid szoktak szólítani, Csíbor, készítsünk egy olyan novellát, amitől még a szőr is feláll majd a hátadon. Örülünk, hogy itt vagy! A buszod három perc húsz másodperc múlva megérkezik, így a novella hosszát ehhez igazítjuk.
Na, figyelj Csíbor! Képzeld el, hogy még mindig szerelmes vagy a világ legszebb nőjébe, a gyermekkori szerelmedbe, Júliába. Titokban kell leveleznetek, mert Júliát egy vár tornyába zárta a gonosz nevelőapja. Elhatározod, hogy szerelmedet kiszabadítod a vártorony fogságából és feleségül veszed.
Éjszaka egy vastag kötél segítségével fölmászol a várfalon. Hirtelen megpillantod az egyik őrt. Az őr, amikor észrevesz, a sípjába fúj. Ráveted magad. Öklöddel ütni kezded a fejét, de meg se kottyan neki. Tovább ütöd. Hatalmasakat húzol be neki, barátom, de semmi hatás. Megfogja az egyik karodat, és átdob a vállán. Nagyot nyekkenve elterülsz. Gyorsan felpattansz, előrántod a tőrödet. Ő rád veti magát. Elkapja a csuklódat. Már majdnem kicsavarja a tőrt a kezedből, de a másik kezeddel torkon ragadod és többször belevered a fejét a falba. A sisakja hatalmasakat csattan a mohás köveken. Megszédül. A térdeddel nagyokat rúgsz a gyomrába. A maradék erejét összeszedve kicsavarja a kezedből a tőrt és feléd szúr. A tőr hegye milliméterekkel suhan el a szemed előtt. Újból szúr. Elhajolsz, majd befordulsz elé, a két kezeddel egy villámgyors mozdulattal hátranyúlsz a tarkója mögé és előrerántod a fejénél fogva. Az őr előrebukik. Ráugrasz, két térdeddel épp a gyomorszájába sikerül beletérdelned. Hatalmasat nyög. Felugrasz, és visszazuhanáskor ismét beletérdelsz, de most a mellkasába. Elájul. Felállsz. Előveszed a pisztolyodat, hogy végezz a földön fekvő ellenségeddel, de észreveszed, hogy két másik őr rohan feléd. Célzol. Lősz. Rohannak tovább. Lősz újból, most a másikra. Azt hiszed, nem találtad el őket, de mire elérnének, összeesnek.
Felriadsz. Csak álmodtad az egészet. Fölkelsz. Kinézel az ablakon. A telihold fényében látod, hogy az ellenség csapatai az éj leple alatt támadásra felsorakozott. A tüzérség lőni kezdi a várat. Hátrahőkölsz, kirohansz a szobádból. Fülsiketítő robbanások rázzák meg a vártorony épületét. Egy bomba nem sokkal előtted csapódik a földbe, de nem robban fel.
Felriadsz álmodból. Csodálkozol, hogy álmodban férfi voltál. A hálóinged csurom víz és csupa vér. Hányingered van. Iszol egy pohár bort. Még egyet. Az ablakhoz támolyogsz. A telihold fényében meglátod, hogy valaki átveti magát a várfalon és dulakodni kezd az egyik őrrel. Gyorsan felismered, a férfi a szerelmed, Csíbor. A harcban az őr alulmarad. Érkezik másik két őr. Lövések dörrennek. Csíbor őket is harcképtelenné teszi. Az egyik a bátyád. A másik, a mozgásából ítélve, talán Louis. Visszafekszel az ágyadba. Zokogni kezdesz.
A történet ezennel véget ért. MI, most elbúcsúzunk, szia Csíbor, drága barátunk. Megszerettünk. Reméljük, még találkozunk. Ég veled!
Üdvözöljük, uram! Kérjük, nézzen a kamerába. Köszönjük! Megállapítottuk, hogy ön elégedett volt a szolgáltatásunkkal. A történetünktől K per hármas katarzist élt át, így detkont számlájáról levontuk az előre megbeszélt összeget. Az ön busza megérkezett. A nővérének mielőbbi gyógyulást kívánunk. Viszontlátásra!
