Zord

Brutális hideg volt kint, olyan idő, amiben nem szívesen mászkál az ember. Ráadásul a hideg jó barátja is csatlakozott a bulihoz, a szél is bőven csattogtatta fogait kint, a cudar időben. Kettőig sem láttam igazán, mert a hóesés olyan minőségbe kapcsolt át, amelyet leírni igazán nem lehet és a széllel együtt olyan együttest alakított, ami nem fehér embernek való. Ettől függetlenül nem volt választásom, ellenőrizni kellett a csapdákat, hátha fogott valamelyik valamit, ami ehető. Amikor elindultam, még nem volt ilyen világvége állapot, de útközben megjött a fagynak is a kedve. Az első csapdák üresek voltak, a negyedikben találtam egy nyuszit és amikor elindultam az utolsó kettőt ellenőrizni, addigra jöttem rá, hogy nem biztos, folytatni akarom ezt az aszkéta utat. Elindultam visszafelé, bár az indulás is inkább túlzásnak volt mondható, sokkal inkább vánszorgás volt a jó szó rá. Küzdelmes utam volt a kunyhó felé vissza, és elég sok erőt ki is vett belőlem, míg végre láttam a fényt az alagút végén és megjelent előttem a tisztás, az ismerős fényekkel. Az ajtót már csak meglökni volt erőm, szinte úgy estem be a házba. Láttad rajtam, hogy alig állok a lábamon, így odarohantál hozzám, bevágtad az ajtót a könyököddel, hogy aztán elkapj és a székbe ültess. Betakartál a legnagyobb takaróval és visszamentél a tűzhelyhez. A szoknyában, a kis rózsaszín felsődben angyali látvány voltál szememnek és az illatok, amelyek a fazék felől áradtak, az erőt kezdték el visszaadni az elfagyott végtagjaimba. Egy jó mély tányér levest tettél elém. Életemben nem estem még úgy neki a levesnek, mint ott és akkor. Éreztem, hogy minden egyes kanál leves újabb és újabb életerő töltés volt testemnek. Hálás voltam neked, nem véletlenül voltál mindig is az angyalom. Este úgy bújtál oda hozzám, mint egy kiscica. Felmérted a terepet, hogy kell-e még a melegítés nekem, de amikor már érezted, hogy újra én vagyok a kályha, kényelmesen elhelyezkedtél hozzám bújva és így aludtunk másnapig. Reggelre már nyoma sem volt a tegnapi világvége hangulatnak. Az idő is enyhült egy kicsit, így a nyuszit odaadva neked, új beszerző útra indultam ismét.