Napjainkban
Állok a szobaajtóban és nézem, ahogy alszol. Szőke fürtjeid szétterülnek a párnán, légzésed egyenletes, a takaró keresztbe a csípődön, láttatva nap barnította vállad és izmos lábad. Az oldaladon fekszel, és nekem eszembe jut a délután, ahogy a Dunán nevetve fröcsköltük egymást vízzel. A bőrödön szikrákat vetett az alkonyba hajló nap, még egy utolsót ránk kacagott a nyár, mielőtt az ősz átvette a helyét. Délután pont így feküdtél a gyékényen. Takaró nélkül, ugyanebben a pózban. Mostanában mindig így alszol.
Három éve
Nagy mellénnyel várom az új tandemugrókat. Szétfeszít a büszkeség, hogy ma megint engem kért fel a főnök a csoport kísérésére. Azt mondta, van az ugrók közt egy nekem való csaj. Megérkezik a csoport, én meg ellököm magam a faltól. Még hogy egy?! Mind nekem való, csupa fiatal, formás, dekoratív leányzó. Nevetgélnek, jó illatot hoz a szél felém. Kollégáim szeme is felcsillan. Zsolttal összenézünk, jó nap lesz ez! Ma hárman ugrunk, Balázs majd a kamerát kezeli, az élményugrásról a megrendelőnek fénykép, videó készül. Pénztárcától függően. Ezek a nők az extra csomagot kérték, egyikőjük születésnapját ünneplik. Túlesünk a bemutatkozáson, a neveket nem jegyzem meg, a formás idomok elvonják a figyelmemet. Úgy se lényeges. Alapszabály, hogy nem kezdünk ki a fizető vendégekkel, ritka a kivétel. Ma nem vagyok csajozós hangulatban. Bőven elég a vizuális élmény. Ők az ugrásért fizetnek, a főnököm meg, hogy magamra szíjazzam őket, szerintem mindenki jól jár. Az egyik lány félszegebbnek tűnik, intek Balázsnak, majd én gondjaimba veszem. Jó napom van, holnap két hétre Korfura repülök búvárkodni.
Napjainkban
Egyre sápadtabb vagy és kedvetlen. Nem tudom mi lelt, de jó lenne visszakapni a mindig életvidám, mosolygó lányt, akit sosem hagy el a hite. Te a legnehezebb pillanatokban is józan megfontoltsággal kerekedsz felül a problémákon. Nem értem mi lelt, ma minden apróságra ugrasz. Miért van a bejárati ajtó közepénél a cipőm, a nadrágot miért csak a szennyes tartó tetejére tettem, miért nem bele, hol nyomom a fogkrémes tubust és így tovább? Ez eddig még sosem szült feszültséget.
Nem akartam veszekedni veled, nem értem, hogyan jutottunk ide és az szíven ütött, amikor elsírtad magad. Most a karomban tartalak, nem beszélünk, csak simogatom a fürtjeid, a hátad és várom, hogy megnyugodj.
Ez a vita felkavart. Pont a jelentéktelensége miatt. Vitatkoztunk már máskor is, de sírni régen láttalak. Akkor az aggódás hozta elő.
Két éve
Röhej, mennyi ember akarja kipróbálni a tandemugrást. Ma borzasztó meleg van. Jobban örülnék neki, ha vízparton áztatnám magam, de a nyaralás még várat magára. Az aszfalt izzik, a repülő előtt délibáb játszik és emiatt csak későn látom meg a csoportot. Már ott kellene lennem, nekem kell őket üdvözölni, sietősre fogom a lépteimet. Gyorsan túlesünk a bemutatkozáson, elmagyarázom a biztonsági szabályokat és megkérem azokat, akik nem ugranak, fáradjanak át a füves pálya kijelölt részére, ahol az ugrókat várhatják. Ahogy beszállok a gépbe, mintha valaki nézne. A hátamban érzem a tekintetét, de mire megfordulok, már nincs ott senki. Biztos a melegtől képzelődöm. Mára narancsriasztást mondtak, de ez sem tántorítja el őket.
Rutinosan navigálom lefelé az urat, akit megnyertem. Lassan az elmosódott arcok élessé válnak, mikor megint úgy érzem, valaki néz. Ahogy körbe-körbe pillantok, kiszúrok egy szőke nőt. Le sem veszi rólam a szemét. Az az érzésem már találkoztunk korábban.
Látom, jól esik neki, hogy felismerem. Röviden elmondja, akkora hatással volt rá a tavalyi ugrás, hogy idénre jelentős összeget tett félre, szeretne rendszeresen ugrani és tanulni. A főnökhöz irányítom, de nem hagyja magát. Engem akar. Tőlem akar tanulni. Meglep az elszántsága. A tavalyi félénk nőnek nyoma sincs. Nehezen sikerül meggyőznöm, mindenképp a főnökkel kell egyeztetnie, de vállalom, ha a góré áldását adja.
Így kezdődött. Idejét se tudom, hogyan és mikor kerültünk közel egymáshoz, de Petra lelkesedése és akaratereje megfogott. Zöld szemei és hibátlan alakja ágyék közelben is egyre többször megmozgatott. A rendszeresen ágaskodó vágyam kezdett kellemetlenné válni, aztán körülbelül három hónappal az után, hogy újra felbukkant a reptéren elhívtam vacsorázni. Szigorúan szakmai alapon. Amikor hazavittem nem bírtam tovább, megcsókoltam. Kellemes kalandnak ígérkezett. Balázs és a főnök naponta szívták a véremet, hogy szerelmes vagyok. Addig-addig, míg beláttam, igazuk van. Néhány hét múlva összeköltöztünk.
Napjainkban
Sosem hittem volna, hogy bárkit közel engedek magamhoz. Te áttörtél minden védelmi vonalat. A csajozós énem a múlté. Megnézem a csinos nőket, de nem lépek félre. A korábbi kapcsolataimban mindig megtettem. Ha lebuktam és nem bocsátották meg, akkor se dőlt össze a világ. Szépen tovább álltam és kész. Ha téged elveszítenélek, egy rész meghalna belőlem.
A kád szélén ülök és várom, hogy csillapodjon a remegés.
Terhes vagy. Hú, de ronda szó. Te nem is ezt használtad, hanem, hogy áldott állapotban vagy és gyerekünk lesz. Alig öt perce.
Elcsesztem. Egyelőre azt se tudom, örüljek-e neki. Számomra ez az egész távoli. Beszéltünk már róla, majd előbb-utóbb vállalunk két lurkót, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Én még nem készültem fel rá.
Egy éve
Szörnyű pillanat. Nem akarok ekkora fájdalmat okozni neked. Soha többé nem szeretném, ha miattam sírnál! Még jó, hogy én nem látom magam a kórházi ágyon, de a szemed mindent elmond. Rossz földet érés, pillanatok alatt kialakult vihar. Szerencsére csak a medencém sérült, nem az egész gerincem. Az arcomat lenyúzta egy faág, a szemem bedagadt a neki repülő bogárrajtól.
A sárga fertőtlenítő sokat ronthatott az amúgy se szép képmásomon. Emlékszem sok időbe telt, míg végre szívből tudtál kacagni az otromba tréfáimon. A felépülésem hosszabbra nyúlt a vártnál, de te mindig mellettem voltál.
A kórházban töltött idő alatt sok mindent átértékeltem magamban. Volt időm számba venni, mi fontos, mi nem.
Napjainkban
Nézem kettőnk képét az éjjeli szekrényen. A szülinapodon készült, az ugrás után. Lassan mellé kerül egy másik kép is. Egy kis emberé, akit már nagyon várok.
Ez az első trimeszter nem volt könnyű. Először felfogni sem tudtam, amit mondtál. Most már bevallhatom, egyszerűen gyáva voltam. Attól féltem, egy gyerek felborít mindent. Valószínűleg így lesz majd, de jó értelemben. Felelősek vagyunk érte. A kissrác vér a vérünkből. A legutóbbi ultrahang felvételen esküszöm mosolygott.
Az elején megijesztett, hogy bárhol képes voltál elaludni és a rosszullétek is aggasztottak. A jó tanácsokból meg egy életre elég volt. Még hogy reggeli hányinger! Hány kilót fogytál az egész napi émelygéstől? Hármat? Komolyan aggódtam, hogy a doki egyszer csak bent fog a kórházban. Jót tett, hogy mehettem veled minden vizsgálatra, foghattam a kezed. Úgy éreztem, megvédelek bármitől. Nem az elejétől éreztem így. Jó volt, hogy sort kerítettünk a mindent tisztázó beszélgetésre. Az első néhány vizit kifejezetten dühített. Az a sok nő a váróban, nem értettem miért néznek rám úgy, mintha ufó lennék. Aztán rájöttem. Irigykedtek, mert őket nem kísérte el a párjuk. Ott fordult át bennem valami. Amikor a doki talán a negyedik vagy ötödik vizsgálatkor kiszólt, hogy az APUKA is bejöhet. Így, csupa nagybetűvel lettem én ott apuka.
Előttem van a családtagok arca, mikor bejelentjük a nagy hírt. A dédi euforikus tánca mindent visz. Szerencse, hogy készültem a kamerával, így az utókor emlékezetében is megmarad.
Fura volt megtapasztalni, hogy a tested szép lassan átalakul. A nagyobb mellnek csak én örültem. Sajnálom, hogy fáj a hátad, dagad a lábad. A masszírozós pillanatainkat mégsem adnám senkinek. Én a lábad kényeztetem, te meg a gyereket. Szerintem mindent ért. És olyan jó érzés, mikor felismeri a hangom és rugdosni kezd. Sosem felejtem el a 22. hetet. Akkor éreztem először, hogy a lurkó megmozdul. Emlékszel? Mindkettőnk könnye kicsordult a meghatottságtól. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet. Felemelő. Ekkor döntöttem el, bemegyek veled a szülőszobára. Apás szülést szeretnék. Köszönöm, hogy nem erőltetted, kivártad, míg megérik bennem a gondolat. Remélem, mikor oda kerülünk, tudok segíteni. Ha mással nem, támaszod leszek. Fogom a kezed, törölgetem a homlokodat, segítek lélegezni, ahogy a tornán tanultuk.
Bármeddig néznélek, miközben a fiunkhoz beszélsz. Irigyellek titeket. Én csak kívülálló vagyok. Megbonthatatlan a kötelék köztetek és remélem a csodának majd én is részese lehetek. Bízom benne, hogy a szülés során minden rendben lesz. Ahogy közeledik az idő, te úgy vagy egyre kíváncsibb én meg egyre jobban aggódom. Nem tudom milyen lesz az élet hármasban, a saját szerepemet nem érzem. A haverok azzal vigasztalnak, az apává válás a szülés után kezdődik. A nőknek van kilenc hónapnyi előnye velünk szemben.
Te jó ég! Elfolyt a magzatvíz! Úgy kapkodok, mint a gyerek, aki nem tudja mit hova tett. Hihetetlen, hogy most is te mondod meg hol a táska, mit vigyek a kocsihoz. Biztosan szülünk? Az egy héttel ezelőtti jósló fájások semmik nem voltak a mostanihoz képest. Legalábbis az arcod erről tanúskodik. Mélyeket lélegzel, a fájdalomtól elhomályosul a szemed, már kétségem sincs. Tényleg szülsz, én meg tehetetlenül toporgok.
Ellenőrzés, megdicsérnek, dagad a mellem tőle, holott neked szól, hogy már hat centi a tágulás. Gyorsan számolok, még legalább két óra. A doki kiábrándít és megkérdi kérek-e egy kávét, az még bőven belefér. Nemet intek, ő elmegy egyért.
A szívhang eddig rendben van. Aztán hirtelen feltűnik, hogy a szülésznő kapkodni kezd, valaki a dokiért indul. Kérdem, mi a baj, de nem foglalkoznak velem, egy erős kéz kitol a folyosóra. Aztán jön Széles és csak annyit mond, császár lesz, szennyeződött a magzatvíz. Még hallom a csukódó ajtón át, hogy „epidurális érzéstelenítést” aztán elsötétül minden.
Nem tudom mennyi idő telik el és azt sem hol vagyok, sokára tisztul a kép. Lassan felfogom a tárgyak körvonalát, elájulhattam. Egy kórteremben fekszem. Ahogy oldalra nézek, elgyötörten mégis boldogan mosolyogsz rám. Valaki hangosan felsír mellettem. Jön egy nővér és óvatosan egy csomagot helyez a mellkasomra.
- Gratulálok apuka! Stramm legényke a fia.
