A bürokrácia útvesztőiben ember tud-e maradni az ügyész minden körülmények közt? Vajon jó-e az együttműködés a nyomozókkal? Mi van, ha a bűncselekménnyel érintett személy jó barát? Az ügyvéd keveredhet-e bűncselekménybe? Az eskü kötelez, vagy a barátság? Ki kerül ki győztesen? Etikai és morális kérdések sorozata? Egy kis ember dilemmája. Aztán előkerül a pisztoly...
2015-ben az Ügyészek Lapja tett közzé egy pályázatot, melynek során úgy kellett az ügyészi munkát bemutatni, hogy a műben az ügyész a munkáját életformának tekinti. Kiemelve, hogy van olyan, amikor a hivatásába vetett hite megrendül. Mindezt nem jogszabályszerű ábrázolási formában várták. A dilemma a körül forgott, hogy valaki ebből vagy feláll, vagy leragad és már csak teszi a dolgát egyre kisebb elánnal napról napra. Az ügyek mögött viszont mindig vannak emberek, konfliktusok, elegendő-e ezt a napi rutinnal megoldani?
A pályázat eredményéről hivatalosan sajnos a mai napig nem értesültem.
szerző
Hümér hűsége
Részlet / Kész
A nyomozónő dühösen tette le a telefont.
- Mi van, már megint nincs bent? – kérdezte Péter, a nő irodatársa miközben fogával kettéroppantotta a kávékeverő műanyag pálcikát.
- Látod! A héten már legalább hússzor hívtam, ma konkrétan legalább háromszor. Egyszer azt mondja a kezelő, még nem ért be, aztán, tárgyal, most meg szerintem tuti ebédel. Vagy elment a leíróknak udvarolni. – matatott a vörös hajú nő a papírjai közt. – Sírba tesz ez a Kovács a hülye átirataival. Olvastad most mit kér? – tolta Péter felé a legutolsó négy oldalas dörgedelmet.
Péter figyelmesen tanulmányozta a kivastagított részeket. A tényállás taglalása nem érdekelte, csak a végrehajtandó nyomozati cselekmények.
Dr. Kovács Hümér az ügyészség előtt dohányzott. Elsétált jobbra két lépést, majd vissza is ugyanennyit és semmi kedve nem volt visszamenni az aktái közé. Harminc akta.
Igyekezett hasznos lenni, hajtotta a fiatalos lendület, némelyik ügy felvillanyozta, de már semmi sem volt olyan, mint régen. Kilógott a sorból. Nem csak mindig makulátlan öltönyével és tökéletesre vasalt ingeivel, de a mentalitásával is. A fiatal alügyészek tisztelték, de ritkán kértek szakmai tanácsot tőle. Mintha egy elszigetelt elefántcsonttoronyban élnének, alig-alig mozdultak ki az irodáikból. Ezért volt hálás a dohányzás elleni törvénynek, mert így legalább beszédbe elegyedhetett a kollégáival, miközben rágyújtott.
- Látod?! A Bencze és Fia Ügyvédi Irodában akar házkutatást tartani. Pont ott! – lobogtatta Kata az átiratot.
- Megírta már ez a Kovács, mikorra tervezi? – kérdezte az osztályvezető, miközben az asztalán tornyosuló papírhalomból igyekezett megtalálni az aznapi elintézendőket.
- Nem, nem írta. Szerintem még a bíróval kell egyeztetnie. Mindegy, engem már vár a nagyvezér, gondolom, emiatt akar velem beszélni. A sarkára véste az MB-t három felkiáltó
Szerző további művei:
-
Regény novella
Berill Shero Nyíló rózsa -
Regény novella
Berill Shero A kutya -
Regény kisregény
Berill Shero A net csodái, avagy mese habbal -
Regény novella
Berill Shero Krizantém