Bűnös világ

A gyilkos vadászni indult, hátára csapva a távcsöves puskát. Már nem lehet tudni, hányadik áldozatát akarja leteríteni. Egy szemét állat, egy vérengző fenevad, de mégis, valahogy neki szurkolunk.

A Jó elindult az úton, nem nézett vissza, csak ment ki a házból. A véres kezein csorgott le a vér, ahogy maga mellett lógatva vánszorgott előre, miközben néma üvöltés hagyta el a torkát és szemeiből patakokban folyt a könny. Nem akarta megtenni, de meg kellett. A következő áldozat ő lesz, túl gyenge ehhez az élethez.

A szőke kislány gyönyörű volt, kis loknijai , göndör kis fürtjei még cukibbá tették a csodás kis babaarcát. Valamivel játszott, valamivel, ami torzított a csodásnak hitt képen és ahogy közelebb kerültünk, láttuk, hogy egy fegyver van a kezében, amelyet éppen szétszerelt, majd gyakorlott mozdulatokkal rakott össze.

A nagymama két kötőtűvel a kezében egy fonal társaságában készített valami hosszú tárgyat. Békésen hintázott a székében és közben halkan egy régi, 60as évek zenéjét dúdolt. Ami készül, valami hosszú, sálszerű anyag, másnap azzal fogja felkötni magát a keresztrúdra.

A vén szivar egy sakkjátszmát játszott, csak furcsa mód egyedül. Már ki tudja, hanyadik lépésen volt túl, mert bőven nem az alap helyzetben voltak a bábuk és a tábla mellett is hevert már jó néhány mindkét színből, vegyesen. Egyedül a fekete vezér volt furcsa, enyhén csálén állt a kereszt. Tegnap még egy másik ember szemében volt, mint gyilkos fegyver.

A vörös ruhás nő azt nézegette a tükörben, hogy vajon mennyire csorbult a szépsége. Kicsit nézegette magát, és megállapította, hogy minden a legnagyobb rendben, még mindig bármelyik hülye hapsi fejét el tudja csavarni. Ma este randira megy és a ma esti tag lesz az, akinek elég nagy vagyonát fogja elzsarolni az éjszakai eseményekről készült fotókkal.

Aberrált egy világ, tele gonoszsággal. Ez egy bűnös élet, olyan, mintha csak a rossz lenne győztes. Pedig valahol, messze, biztosan van egy angyal, akinek a szíve tele van szeretettel.