Késő esti imaféle Hozzád

Teljes mű / Kész

Ha már Te sem hiszed el,

hogy az Édenkertben lehettem nárcisz...

Ha már a Te gondod sem visel,

lehetek bármi,

még, ha semminek látsz is!

Melléd rendelt az Örökkévalóság,

melynek létében percre sem volt hitem!

S bár éreztem, nem lehetsz valóság

-de én a valótlant is

már általad hiszem!

Szörnyű álmaim vádjai vadítanak!

El akarják hitetni: "Nem is létezel!"

-Ám én csókommal bebizonyítalak

Ha rügyektől zöldül a hólepel!

...Meg nyáron is...És télen is!

Ha nem akarod, akkor is!

Mikor fiak atyáik gégéjéhez

fent pengét tesznek, hogy öljenek...

Mikor leányok saját anyjuk méhét

tépnék, hogy megszülhesselek!

Mikor az Isten, egyszülött fiának vérét

kívánja mohón ontani...

Akkor...én ott lehajolok Hozzád

...és már nem tudok semmit mondani...