2019.03.25. Gyöngyös
szerző
Erdőben
Teljes mű / Kész
...Hátrébb a víz mart időt a sziklákba,
Itt többtonnás szikla hever...
Bársonyos mohák, zöldellő háta...
Itt avar illata, meg sár temet el!
Lépek, ... ágak nyúlnak ki utánam.
Kék köveken osont a hegyi patak!
Ős gyökerekben botlik a lábam,
Bukó napfény a hegyek hajában
kócait fésülő, zöld pillanat...
Én még csak meg sem köszöntelek Téged!
Hamar jött az este és hidegében.
Ott álltál, rám várva már nagyon régen,
a vízesésnél, a Mátra szívében!
Friss tájakat mutogattál nekem,
hol az "egy megegy", csak nagy ritkán kettő!
Mert az erdődben más az értelem,
s benne én is más leszek...! -Ijesztő!
Odaláncolt
az Este
önmagához.
Pedig még meg sem köszöntelek!
Az Erdőnek táncolt
tűlevél-teste...
-A fenyvesek...
Amott lombhullató, kitört ősi fák.
Éreztelek a levelekben,
a gyökerekben,
pedig még meg sem köszöntelek!
És talán már én sem voltam ott,
a napfény által lassan elhagyott,
szemeinktől kékülő hegyekben,
ahol egy löszfal épp ránk dőleni akart!
És nesztelen szeretkezéseinkben
csendesen láttuk meg egymás szemében
a békességnek rendjét,
és a zűrzavart!
Miközben egyre öregült az este.
Emlékké vált ott minden pillanat.
Fatörzsek bújtak be emberi testbe!
-Meg sem köszöntelek!
A Hála elmaradt!
Csókom a lenyugvó napfénny
Szerző további művei:
-
Vers
Vernyik László Fess meg! -
Vers
Vernyik László Líra -
Vers
Vernyik László Testvérek párbeszéde -
Vers
Vernyik László Ha galambokat etetek