Tisztelet a holtaknak!

Gron birodalom Kippeg városa Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Edzell hava harmadik dekád negyedik nap hétfő este hat óra.

 

Arminiel Reheko Pilver és Timpere Nogatta Sirimel behemót eszelősök nagyon jól érezték magukat Arminiel szüleinél. Látogatóba jöttek, s már lassan három napja élvezték az ismerősök, barátok és rokonok csodálatát. A városban élő gyerekek nagy része úgy határozott, hogy behemót eszelős lesz nagy korában. Arminielék lakásában és környékén hemzsegtek a gyerekek. Valamiért a törzsben lakó összes családhoz most érkeztek látogatóba rokonaik, s mindannyian a teljes családdal jöttek. A gyerekek persze kíváncsiak voltak a két behemót lányra. A felnőttek is. Arminiel édesanyja, Malinie néni, a törzs közös képviselője is volt és vasfegyelemmel gondoskodott arról, hogy mind a törzset, mind a lakásokat belülről karbantartassa. Itt esélye sem volt senkinek, hogy bármi rosszul működjön a lakásában, vagy hogy a legkisebb korhadás fellépjen a fa bármelyik részén.

Timpere éppen kijött a szobájából, s máris négy gyermek zsivajgott körülötte.
- Timpere néni mutasd az izmod! - kérte a kis Lulu.
Erno megpróbálta átkarolni Timpere combját, majd megtapogatta a behemót lány bicepszét.
- Juj de kemény!
- Hogyan lettél ilyen nagy? Én is lehetek ekkora, ha felnövök? - érdeklődött Zonika.
A picike Barbi csak csodálattal nézte Timperét, majd Arminiel beléptekor elnyílt a szája.
- Huhú. - mondta ki frappáns véleményét, s Arminiel lábába csimpaszkodott.
Fárasztó, de igazán izgalmas élmény volt ez a lányok számára.

Ma este végre Arminiel szülei kibökték, hogy miért a fél város csodálata és a jó néhány gyanús fiatal miért ólálkodik a közelben.
- Alig két hónapja, hogy egy torna egylet költözött ide. Aztán nagyon hamar kiderült, hogy egy bűnöző klán lehet, mert suttyó fiatalok a nevükben védelmi pénzt akarnak szedni. A rendőrségen bejelentettük, de még nem történt semmi. Azt reméltük, hogy ti majd megoldjátok a dolgot.- reménykedett Malinie néni. - Amikor kiderült, hogy hazajössz és hozod a munkatársadat is, akkor az egész város fellélegzett. Mindenki tudja a környéken, hogy eszelős behemótok vagytok.
- Sajnos mi nem vagyunk a rendőrség tagjai. Már két éve hogy egy testőrcéget alapítottunk és gazdag embereket szoktunk védeni, amikor meggyűlik a bajuk a bűnözőkkel. Nem is tudom, hogyan tudnánk segíteni. - mondta Arminiel.
- Tudod kedvesem lenne egy megoldás, de ahhoz látnotok kell valamit. Az egyiküktől félünk igazán, mert az egy nagyon izmos és erős és még nálatok is magasabb fickó.
- Itt a képeslap, amin hirdeti, hogy kiáll bárki ellen pusztakezes harcban. Eddig még nem akadt senki, aki megküzdött volna vele. Emiatt bátran bemegy a boltokba és azt vesz el, amit akar. - mutatta a lapot Malinie néni férje Ottokan bácsi.
- A napsütödémbe is gyakran jön be falni. És amikor azt mondom fizetni ki fog, akkor csak rám vicsorog. - panaszkodott Karol.
- A suhancok is rá hivatkozva követelnek pénzt. Azt mondják, hogy csak így tudják távol tartani a boltomtól. Folytatta tovább Ottokan bácsi.
- Ketten is látták, amikor megtámadta egy trinu. Egyetlen ütéssel csapta agyon azt a vadállatot.
A lányok kíváncsiak lettek a vademberre. Este a szobában átbeszélték ezt a pusztakezes küzdelmet. Bíztak benne, hogy képzésük miatt elbánhatnak a szörnyeteggel.

Gron birodalom Kippeg városa Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Edzell hava harmadik dekád ötödik nap kedd reggel hét óra ötven perc.

 

Noranda Dirmegh Pollack rendőrségi famester ezúttal nyomozati munkát végzett. Gombolából érkezett még előző délután, mivel rá osztották ki a Kippegi feljelentések miatti nyomozást. A megyei rendőrkapitány döntött úgy, hogy ezúttal nem a szokásos, rendőrnyomozók által végzett nyomozást kell lefolytatni, hanem rejtett nyomozásra van szükség, hogy mindent helyesen ítéljenek meg.
Noranda a „Piros dekonc“ fogadóban lakott. A fogadót arról az ételről nevezték el, mellyel a hírnevét szerezte. A dekonc, azaz fiatal deko, melyet a napsütödében sütnek ropogósan pirosra.

A rendőrségi famester a fogadóban, ahol éjszakára megszállt, megreggelizett, majd megszokott kiránduló ruhájában indult el nyomozni. Noranda semmi feltűnőt nem csinált, csupán beszélgetett az emberekkel, ami mindenki számára nyilvánvaló volt és beszélgetett a fákkal, ami ezúttal senkinek sem szúrt szemet.
Úgy tervezte, hogy Kippegben még megebédel. A pirosra sütött dekonc igazán ínycsiklandóan hangzott. Délután majd visszakerekezik Gombolába. A jelentését ráér holnap reggel megírni.

Gron birodalom Kippeg városa Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Edzell hava harmadik dekád ötödik nap kedd reggel nyolc óra.

 

Arminiel és Timpere reggeli közben hozták szóba a dolgot.
- És milyen feltételek mellett lenne a pusztakezes harc? - kérdezte Timpere. - A szokásos feladásig, vagy hogyan?
- Lányok! - vette magához a szót Malinie néni. - A szörnyeteget biztos nem állítja meg egy megadás. Ő ölni akar. Ha viszont ő adja fel, akkor, amint elmentetek sokkal rosszabb lesz a helyzetünk mint most. Ezért úgy gondolom, hogy ha sikerül felülkerekedni rajta, akkor gyorsan kell agyonverni.
- Most lenne jó az az ütés, amit a Pomarinban láttunk a lányoktól. - sóhajtott fel Timpere. - Ha jól emlékszem Nita és Adrielle. - révedt el az öt évvel ezelőtti vizsgán.
- Egyelőre maradunk és készülünk a csatára! - mondta Arminiel, - Írok Furtadin mesternek, hogy tudna-e valamiben segíteni.

Arminiel feldobott egy csillagot. Timpere nyerte meg a küzdelem lehetőségét. Ottokan a képeslapot visszaküldette az egyik suttyóval a szörnyetegnek. A lapra ráírták „A kihívás elfogadva. Timpere Nogatta Sirimel.“
Egy másik képeslapot Arminiel küldött el Furtadin mesternek, a segítség kérő levél mellé.

Gron birodalom Kippeg városa Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Edzell hava harmadik dekád hatodik nap szerda reggel nyolc óra.

 

A küzdelmet szombatra tették a belvárosi tornaterem nagytermébe. A küzdelem időpontjának lefixálása érdekében megjelent Ottokanék lakásánál a tornaegylet tulajdonosa egy lejuhani vállalkozó. A vállalkozó megnevezés pontosan azt jelentette, amit az oly sikeres távérzetekben. A fickó nagystílű bűnöző volt. Vele tartott a tornaegylet edzője is. A rossz nyelvek szerint a vállalkozó testőre és a klán végrehajtója, valójában a lejuhani külhoni irányítója, harc és kínmester volt.
- A szeme sem áll jól. - mondta Malinie néni, amikor végre mindenben megállapodtak, s a rossz arcúak távoztak. Igazából nem lehetett tudni, hogy hová valósi, nem hajazott egyik ismert nép fiára sem. A hozzájuk tartozó suttyók elejtett szavaiból úgy gyanították, hogy valahonnan a tengerentúlról jöhetett.

Timpere és Arminiel készült a harca. Gyakorolták a nessor állapotban való küzdelmet. Látták többször a szörnyeteget, és határozottan olyannak tűnt, mint ha fele részben ember, fele részben viszont berleg lenne. A berleg adta a behemótokéra hasonlító termetet és a foltosan ráncos kék-zöld kockás, pikkelyes bőrét, az embertől a karcsúbb, izmos testet és a sima bőrrészeket. Az arcát valami furcsa rosszindulat torzította el.
Időközben Furtadin mester is megérkezett. A lányokat hosszan okította a berlegek tulajdonságaira.
- Elsősorban gyors vadállati mozdulataikkal lepik meg ellenfeleiket. Ha az ütéseik nem is a legpontosabbak, de olyan kíméletlen erejűek, hogy avval a hétköznapi embert azonnal megölik. - mesélte Furtadin.
- Ti persze sokkal erősebbek vagytok, mint mások és a nessor állapot is segíteni fog. Viszont félek tőle, hogy, amit tőlem tanultatok, abban nincs meg a kellő átütő erő, ahhoz, hogy megöljétek a dögöt. Kologan mesterrel beszéltem, s elutazott segítséget hozni. Nem biztos, hogy sikerül neki.
A két behemót lány nem adta fel és fogcsikorgatva készült az élet- halál harcra.

Gron birodalom Kippeg városa Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Edzell hava harmadik dekád hetedik nap csütörtök délután három óra.

 

Csütörtökön megérkezett Kologan mester is egy középkorú pár társaságában.
Furtadin mester kitörő örömmel üdvözölte mesterét, s különleges tisztelettel köszöntötte a házaspárt.
Arminiel és Timpere bemutatkozott a házaspárnak. A Cornélius Zilath Viola, és Lamilla Zilath Badano nevek a behemót lányoknak nem jelentettek semmit. A házaspár elment a közeli vendégfogadóba, s kibéreltek egy szobát.
Arminiel és Timpere egyáltalán nem értette miben tudna nekik segíteni a házaspár, amiben Kologan mester sem.
Kologan mester viszont közölte, hogy - Holnap megtanuljátok a sinnattan ütést. A karotok még nem elég erős, ahhoz, hogy bátran alkalmazzátok, viszont úgy tudom nincs más megoldás. Egy ember-berleg hibridet pusztakezes küzdelemben máshogy nem lehet legyőzni. Amikor bevetitek az ütést a legerősebben kell tennetek, ha karotok törik azt majd utána helyre lehet hozni. A lényeg, hogy egyetlen ütéstől pusztuljon a berleg!
- Amit még tudnotok kell! Ígérjétek meg, hogy az ütést nem tanítjátok meg senkinek, kivéve, ha erre Lamillától és Cornéliustól engedélyt kaptok. Ez az ütés nagyon veszélyes, amellett az adott klán titkát képezi. Avval, hogy Lamilláék a segítségünkre siettek óriási szívességet tesznek nekem és idővonalamnak. A segítséggel nem szabad visszaélnünk.
- Megígérjük! - mondták a lányok, s mindenki tudta, hogy be is fogják tartani.

Gron birodalom Kippeg városa Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Edzell hava harmadik dekád nyolcadik nap péntek reggel kilenc óra.

 

Pénteken a tanítás mélyhipnózisban történt. Pontosan úgy, mint a Pomarinban, eszelős képzésük idején.
Amikor a lányok délután felébredtek elmondhatták.
- Nem nagyon tudom, hogy mit tanultam a mélyhipnózisban. A tanárok nem mondtak semmit. Amikor felébredtünk Furtadin mester azt mondta, hogy nagyon elégedettek.

Kologan mester is elégedett volt és hálás. Amikor elindult felkeresni Lamilláékat, még egyáltalán nem volt biztos benne, hogy megtalálja-e őket, s hajlandóak lesznek-e legféltettebb titkukat a behemótok részére átadni.
Meglepetésére a házaspár szeretettel fogadta és, amint elmagyarázott nekik mindent, már készülődtek is. Mielőtt elindultak Cornélius és Lamilla egy kisebb hordócskával még betértek a közeli templomba. Kologan gyanította, hogy több füzér imát rendeltek a harc sikere érdekében.
Lamilla valóban megrendelt néhány füzér imát a papoktól, miközben Cornélius a templom famesterét kereste fel. A hordócska virágitalt is neki hozták.
Szerencsére Kippeg nincs messze Gombolától, így még aznap meg is érkeztek.
A haláltemplom papjai mint mindig, most is betartották az egyezséget, és elmondták a kifizetett imákat. Ezúttal senki által sem érzékelhetően a közeli jövő egy kicsiny fodra elsimult. A szerzetesek úgy tartják, hogy ilyen akkor fordul elő, amikor a remélt változáshoz a jövő állapota már közelebb van, mint az imák változást előidéző hatása.
- Szombaton lesz a pusztakezes harc. - adták tovább egymásnak a városka lakói.
A négyes csatorna valahogy megszimatolta a harcot, ezért úgy határoztak, hogy élőben közvetítik, felborítva a saját és a többi csatorna műsorrendjét is. A közvetítés jogát jelentős összegért szerezték meg. Tíz százalék a tornaegylet, harminc százalék a vesztes és hatvan százalék a győztes fél bankszámláját fogja hizlalni. Péntek délutántól a szombati közvetítésig félóránként volt hallható nemcsak a Négyes Csatornán, de az összes többin is.
- Berleg, kontra behemót. Az évezred mérkőzése!
A Négyes reklámigazgatója a nézettség emelése érdekében jelentős reklámidőket vásárolt a többi csatornánál. Már most megtérülni látszott a befektetett összeg. A többi csatorna a továbbközvetítés jogáért jókora summát fizetett.
- Berleg, kontra behemót. Az évezred mérkőzése! - harsogták a távérzetek, s úgy tűnt, hogy a nézettség még az Opera híres előadásáét a „Szélkisasszonyok“- ét is meghaladhatja.

A szakértők az előzetes esélylatolgatás során hosszú adok-kapokra számítottak. A Négyes csatorna szakértője Karolus Finter Nikkeli szerint a harc a berleg gyors támadásaival indul, amit Timpere kitéréssel és elhajlásokkal fog kivédeni. A visszatámadás során többször is meg tudja ütni ellenfelét, de a behemótok rettenetes ereje ellenére egyik ütése sem lesz olyan átütő erejű, ami földre küldené a berleget. A behemót lány egy idő után kifárad, s amikor már nem tud kitérni a berleg ütése elől, akkor a földre rogy, s a berleg következő ütése meg is öli.
A többi csatorna szakértője helyeselve, vagy csak hallgatólagosan, de egyetértett a felvázolt prognózissal. Egyedül az Egyes csatorna, azaz „A Csatorna“ műsorvezetője, Danil Dombovir Dummog, azaz HáromDé mondott néhány bizakodó szót.
- Ne felejtsük el, hogy Timpere eszelős képzést kapott.

Az esélylatolgatást az egész város nézte, így nem volt meglepő, hogy Malinie néni kérve kérte Timperét.
- Lányom kérlek ne kockáztasd az életedet. Lépj vissza inkább. Nem venném szívemre a halálodat. Majd csak kifizetjük azt a védelmi pénzt.
- Meg talán addig a rendőrség is megmozdul végre! - mondta Ottokan bácsi kissé dühösen.
Timpere csak ránézett Kologan mesterre, aki bátorítóan hunyorított, így a lány kitartott a küzdelem mellett.
A kis Lulu nem értette a dolgot.
- Timpere néni, akkor te szombaton meg fogsz halni? -szomorodott el a kislány.
- Jaj, dehogy! Meglátod, hogy én aztán nem! - vigasztalta a kicsit Timpere.

Gron birodalom Kippeg városa Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Edzell hava harmadik dekád kilencedik nap szombat reggel nyolc óra.

 

Szombaton a harc megkezdése előtt Cornélius és Lamilla is meglátogatta Timperét. Lamilla megsimogatta Timpere arcát, majd bátorítóan mondta.
- Nem kell izgulni, már győztél.
- Lesz egy kis dolgunk úgy tűnik, a küzdelmet is majd csak utólag tudjuk megnézni, ezért engedjétek meg, hogy gratuláljak a győztesnek. A kezedet azért mindenképpen mutasd majd meg egy orvosnak. - mondta Cornélius és megszorította az övéhez mérten hatalmas kezet. A bal kezében lévő levelet szórakozottan gyűrte be kezeslábasa zsebébe.
Lamilla is kezet fogott Timperével és megemlítette.
- Azt hiszem a sinnattan ütés titka jó kezekbe került. Mindenkinek továbbadhatjátok, akiről úgy gondoljátok, hogy megérdemli.
A behemótok nem tudták elképzelni, hogy a két mester hogy lehet ilyen biztos Timpere győzelmében. Timpere lelkének viszont mindenképpen jót tett. A küzdelem előtti görcs elmúlt, s Timpere teljes önbizalommal készülődött.
Cornélius és Lamilla még beszélgetett egy kicsit Kologan mesterrel. Megemlítették neki,hogy a berleg igazából egy elfajzott, ezért, távollétükben óvják meg a holttestét, se megcsonkítani, se kifosztani ne engedjék.
- Valaki jönni fog érte! - mondta Lamilla.
Cornélius és Lamilla távoztával, Furtadin és Kologan mester még beszélgettek a régi szép időkről.
- A Pomarin az milyen izgalmas hely volt. - révedt el Kologan mester. - Ott megtanultam, hogy nem minden az, aminek látszik. Ráadásul azt is, hogy nem szerencsés azonnal dühből ütni. Meséltem már?
- Igen mester már mesélte, hogy Lamilla és Cornélius milyen rendesek voltak.
- Ügyesek is voltak. Azóta sem fáj a kezem. - mutatta jobbját Kologan.
Így már a lányoknak is beugrott.
- A hölgy volt az, aki keresztbe verte a mester ütését és eltörte kezét? - nézett Arminiel Kologan mesterre. - Pedig olyan kicsi!
- Igen. És pont a sinnattan ütéssel. Képzelheted ti mire lesztek képesek vele. - válaszolt Kologan.

A harc nem váltotta be a csatornák elképzeléseit.
A berleg az esélylatolgatásnak megfelelően egy villámgyors jobb-horoggal támadott. Timpere nessor állapotban is nagyon gyorsnak ítélte a támadást. Gyors gondolkodásával megpróbálta a lehetetlent. Kitérni az ütés elől. Aztán elszakadt a film, teste átvette a irányítást. Meg sem próbált elmenekülni, vagy elhajolni a berleg támadása elől. Hátul lévő lábának izmai mozdultak először, majd egyre több izma kapcsolódott be a mozgásba, s gyorsította fel a testét szokatlan sebességre. Előrerontott pont a berleg ütésébe sőt azon belül. A jobb tenyere ökölbe szorult, s bütykei a berleg szívgödrébe csapódtak. Mint egy ostorcsapás rémlett fel neki. Éles fájdalom nyilallt a csuklójába, s tudta, hogy saját ütésének erejétől több csontja is eltört. A berleg jobb-horga Timpere feje mögött haladt át, de a vadállat alkarjának izmai meglökték a fejét
Timpere a fejére kapott ütéstől elesett. A nézők kétségbeesetten várták a berleg végső támadását.
Arminiel megindult, de Kologan mester visszafogta.
- Várj! - mondta neki szinte suttogva.
Ekkor az eddig diadalmasan álló berleg szájából vér ömlött az állára, a mellére, majd a padlóra. Halódva bőgte el magát, s összegörnyedve dőlt Timpere mellé. A berleg arcáról eltűnt a rosszindulat, s derűs nyugalomnak adta át a helyét. Timperét a mellé dübbenő óriási test felrázta, s a jobb csuklóját fogva felállt.
Kiegyenesedett és a halott berlegre nézve kiáltotta.
- Tisztelet a holtaknak!
- Mindenkinek azt, ami jár! - mormolta Kologan mester a választ meglehetősen halkan, hogy ne sértse meg a berleg távozó lelkét.
A tornakör két külföldi vezére a döbbenettől szólni sem tudott. A lejuhani sebbel-lobbal távozott, míg testőre a kardjai felé tapogatózva indult Timpere felé.
- Magammal viszem a berleget! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nem adjuk! - mondta Timpere.
A külhoni fenyegetően nyomult közelebb, s csak a közé és a behemót lány közé lépő Furtadin és Kologan mester látványa bírta meghátrálásra.
- Rohadékok! - morogta, -szóval így megy ez nálatok? Megvéditek egymást?! -, s dühösen a lejuhani után indult.
A küzdelem mindennel együtt alig fél percig tartott, a távérzet csatornák mégis kevesellték az előzetesen lekötött közvetítési időt.
A riporterek újra és újra lejátszatták a küzdelmet, olykor lassítva, majd az egyes részletek kinagyításával. A szakértők hosszan magyarázták, hogy mikor ki és hogyan mozdult. Timpere első fél másodperces bizonytalanságát többször is kivesézték. Aztán rátértek arra, ahogy az egyik szakértő magyarázta, amint Timpere agya elborult.
- Ahhoz, hogy az eszelősök tudása a gyakorlatban is érvényesüljön, néha kell valamilyen ösztönző. Timperénél a berleg ütése lehetett ez. Emiatt alakult úgy a harc, hogy az elején Timpere még teljesen tudatánál volt, majd előjött az idővonaláról ez a gyors és kegyetlen ütés. - mondta az egyik szakértő.
Utólag minden részletet alaposan átbeszéltek, s megállapították,
- Kedves érzőink! Az eszelős tudás mesterfokát láthattuk ebben az egyetlen ütésben.
Az utolsó kép a halott berleg derűs nyugalmat árasztó arcvonásai voltak. A képet számtalan szakértő számtalan módon magyarázta, de nem nagyon találták el az okát.

Cornélius és Lamilla két perccel a varhalin kínmester megérkezte után ment be a tornaegylet törzsébe.
- Adják meg magukat. A törvény értelmében mindenkit letartóztatunk. - mondta halkan Lamilla, mintha csak beszélgetne.
Nem vették elő kardjaikat, s a varhalin intésére rájuk rontó suhancokat is csak ellökdösték maguk elől. A suhancok hamar rájöttek, hogy a két behatoló számukra sérthetetlen, hiszen könnyedén tértek ki vagy blokkolták a kardcsapásokat, s egy egy óvatos tenyeres ütésük nyomán mindig ájultan került a földre a támadó. A kínmester ügyesen fordult Cornélius mellé, és fogta meg egyszerre két kezét. A suttyók már láttak néhányszor ilyet. A kínmester által megragadott ember rettenetes fájdalmában megmerevedett, ordított, majd eldőlt, s attól kezdve zombiként vonszolta magát viszonylag gyorsan bekövetkező haláláig.
Ezúttal másként alakult a dolog. A kínmester emberére akadt. Tudománya Cornélius ellen egyáltalán nem működött, de érezte, hogy a férfi egyre több információhoz jut az ő elméjéből. Ellökte magától ellenfelét, s kardot rántva próbálta meg levágni.
A suhancok már menekültek, amikor Lamilla rájuk szólt.
- Nem mentek sehova! -, s a suhancok szót fogadtak.
Egyikük már sutyorogta is a többieknek.
- Ezek fantomok! Jó lesz szót fogadni.
Lamilla az emeletről immár kivont kardokkal érkező lejuhanit kardkirántás közben alsó vágással vágta ketté.
Cornélius a támadó varhalin mögé került egy pillanat alatt , s a menet közben előhúzott kardjával csapta le a kínmester fejét. Amint odébb gurult a fej, esett le róla a lófarkas paróka. Így már teljesen, furcsán idegen volt a kinézete.

Alig egy óra múlva a rendőrség is megérkezett a tornakör törzséhez. Mint kiderült a sok bejelentést követő nyomozás meghozta eredményét. A lejuhanit és testőrét zsarolással, védelmi pénz szedésével, tiltott klántevékenységgel vádolták meg, s a bíró ítélete szerint élve, vagy halva, de kézre kell keríteni őket. A suhancokra és suttyókra fejenként csupán egy év átnevelés várt az Állami Gyümölcstermelő Átnevelő telepén, ezért elfogásuk élve kellett, hogy megtörténjen.
A megjelenő húsz rendőr hosszan töprengett, hogy megvárják-e a kommandót. Az egyik merészebb őrmester benézett az egyik ablakon, majd úgy döntött, hogy bemegy. A törzsben két holttestet, a lejuhaniét és a külhoniét találták. A negyvenkettő megbilincselt suhanc alig várta, hogy elszállítsák őket. Valamitől nagyon berezeltek.
A rettegett és kardforgató tudásával állandóan kérkedő kínmester kudarcot vallott és egyetlen suhintástól pusztult el. Pedig ő volt az, aki kivont kardokkal támadt a magasabb behatolóra. A kisebbik a lejuhanit vágta ketté hasonló könnyedséggel.
A nyomozást csupán a holtak irányába kellett lefolytatni, miután az egyik suhanc kibökte a választ a kérdésre.
- Ki bilincselt meg titeket?
- Mi bilincseltük meg egymást. - motyogta egyikük.
- Miért? - kíváncsiskodott az őrmester.
- Ezt ja-javaso-solták a fa-fantomok. - dadogta a suhanc.
- És hogy néztek ki azok a fantomok? - érdeklődött az egyik rendőr.
- Zöld kezeslábas volt rajtuk. A fejükön egy olyan barna sapka, aminek lehúzták az alját és csak a szemük látszódott. Barna hajuk lófarokba kötve. - magyarázta az egyik idősebb suttyó.
- Felismernéd őket? - kérdezte megint a rendőr.
- Mindenképpen uram. A szemük olyan szörnyű volt. Láttam, hogy bármikor kettévághatnak engem és bárki mást. - és megborzongott a fickó.
- Na közlegény, ha már ilyen kíváncsi volt, maga írhatja meg a körözési rendelvényt. - adta a lovat az őrmester a rendőr alá. - Lássuk mit írna.
- Nem is tudom őrmester. - jött a válasz.
- Majd én megmondom! Keresünk két személyt. Egy alacsonyabbat és egy magasabbat. Hagyományos gron öltözéket viselnek és barna hajukat is így hordják. Evvel leszűkítettük a gyanúsítottak számát százmillióra.
- Uram! És a szemük? - szólt közbe az egyik suhanc.
- Igazad van. - mondta az őrmester. - Különös ismertető jegyük: a szemükbe nézve olyan érzése támad az embernek, hogy menten kettévágják. - ironizált az őrmester.
- Közlegény, egyébként a fantomok után nem nyomozunk! Tiltja a szabályzat! Ráadásul jelentősen lerövidítheti az életet.
A kapitány parancsára a fantomokat nem említették meg sehol, s a rendőrök vállalták magukra a veszedelmes bűnözők elfogását.

A Négyes csatorna a vesztes és két főnöke halála miatt a maradék harminc százalékot egy pénzügyi alapba tette be, s egy igazságügyi szakértő a berleg károsultjai között osztotta szét. A kár mértékének másfélszeresét kapta mindenki.
Persze lettek volna próbálkozások, de a törvény szerint az ilyeneket a hamisan igényelt kártérítés kétszeresére szokták büntetni.
A fennmaradó pénzt a település javára kellett fordítani.

A berleg testét Kologan mester nem engedte a városiaknak sem felszabdalni, sem kifosztani, bár igény lett volna rá.
Perledan a kocsmáros érkezett több cimborájával, hogy lefejezi a berleget és levágott fejét kirakja a kocsmája előtt. Kologan mester nagyon udvariasan megkérte, hogy távozzanak.
- Kedves uraim. Amit most akarnak csinálni az fegyveres rablás. Félek a törvény felhatalmaz a jogos ellenállásra.
A kocsmáros és barátai viszont ragaszkodtak elképzelésükhöz. Már kardjaikat tapogatták fenyegetően.
Kologan mester megunta a dolgot. Toppantott egyet, s mint a mesékben az emberevő óriások megnyalta a szája szélét. Majd Furtadin mestert kérdezte.
- A törvény megengedi, hogy ha megtámadnak minket, meg is együk őket?
- Azt hiszem mester, ha már úgyis meghaltak, akkor a törvény szerint szabad. - tódította Furtadin.
Kologan a lányokra kacsintott, majd a már menekülő kocsmáros után szólt.
- Ne siess sehova, meghívlak egy ebédre! - és jóízűt csámcsogott.

A kellemetlenkedők távoztával Furtadin mesterrel a berleget bevitték az egyik, a bejárat mellől nyíló szobába, felfektették a nagy asztalra, s az időközben visszaérkező Lamillával és Cornéliussal, valamint Arminiellel és az immár rögzített kezű Timperével leültek mellette és vártak.

Gron birodalom Kippeg városa Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Edzell hava harmadik dekád tizedik nap vasárnap reggel nyolc óra.

 

Másnap reggelig kellett várni. Lamilla érzékelte először, hogy valami megváltozott.
- Megjöttek - mondta.
Mindannyian felálltak, kinyitották a tornaegylet bejáratát és a szoba ajtaját is, majd félreálltak.
A hosszú sárkánybőr csizmákat és furcsa színes köpenyeket viselő hét elfajzott teljes csendben ment be a szobába. Hatan vállukra kapták a berleg testét és tisztelettel levitték a mélymocsárba. Vezetőjük mind a hat embert alaposan megnézte, majd, ahogy érkezett, úgy távozott. A holtat maga mellé ültette, majd indulást jelzett a karjával. Az alant várakozó hét óriáslemezes is minden hang nélkül vonult el, majd tűnt el a mélymocsárban. A kippegiek közül aki látta, az egész élete során álmélkodva mesélte, hogy ezek a hatalmas zabolátlan állatok, miként vonultak el Kippeg alól, síri csendben, hátukon egy-egy elfajzottal.
- Mintha csak szellemek lettek volna. Meg is csíptem magam, hogy nem álmodok-e - mesélte Pites bácsi a kocsmában egy kupa bor mellett.

Videkerene Pekka hálás volt a gronoknak. A társukat elrabló és megszentségtelenítő idegeneket gyűlölte, de a gronok valóban rendesen viselkedtek. Megadták Pekerian Teplának a dicső halált, amivel kiszabadították a lelkét a kötésből és mellette virrasztottak, vigyáztak rá, amíg ő érte nem jött.
- Jövök nekik eggyel. - gondolta, s az elfajzottak figyeltek rá, hogy amit, akár csak gondolatban kimondtak, az úgy is legyen.
Azt megállapította, hogy a négy hatalmas gron erős és veszélyes, a két kisebb termetű viszont még náluk is veszélyesebb.
- Mintha az elöljárói lettek volna a többieknek, s ezt a többiek is elfogadták. Igaz, ők voltak azok is, akik Tepla elrablóit halállal büntették.

Cornélius és Lamilla hazafelé biciklizés közben megbeszélték a sinnattan ütés behemótoknak való átadását.
- Hidd el nem fogják rosszra használni. - mondta Lamilla.
- Ebben biztos vagyok. -válaszolta Cornélius. - Csak akkor tudják használni, amikor igazán szükségük lesz rá, ami azt jelenti, hogy kizárólag náluk nagyobb és erősebb ellenfelek ellen.
- Olyankor jól fog nekik jönni. - vélte Lamilla. - A náluk kisebbek ellen pedig ott a saját erejük és technikáik.
- A karjaikat azért meg kell erősíteni, nem szerencsés, ha több ellenség is adódik, s az első ellen már eltörik a csuklód. - folytatta Cornélius.
- Biztos vagyok benne, hogy evvel Kologan mester tisztában van. Rajta lesz a dolgon. - mondta Lamilla.
Biciklizés közben Cornélius vidáman fütyült egy raszta dalt, így valahogy hamarabb értek haza.

Gron birodalom Kireveti határváros Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Edzell hava harmadik dekád tizedik nap vasárnap déli tizenkettő óra.

 

Kiwor százados üzletfeleivel ebédelt a „Pafutto Vadételek és Ínyencségek“ nevű vendéglőben. A megbeszélés témája a gron elhárítás tevékenysége volt.
- Sajnálom Donott, de a gron elhárítás nem játék. Azonnal értesítenem kell mindenkit és legalább két hónapra le kell állítani a csempészést.
- Arról szó sem lehet. A varhalinok most küldenek át egy egészen komoly szállítmányt a forró jégből. Nem tudom elrekkenteni két hónapig. - válaszolt Donott mérgesen. - Persze ha a Sárkányok meghitelezik a kábítószert, és tudnak várni két hónapot, akkor talán elmegy. - nézett harmadik társukra.
Parvel Maggon Levercan korábbi rendőrhadnagy csak a fejét csóválta.
- Az képtelenség. Maradjunk a megállapodásnál!
- Drymen harmadik dekádjának elején érkezik. - folytatta Donott. - Sajnos a varhalinokat már nem tudom megsürgetni. A hajó már elindult. Kiwor inkább találj ki valamit, hogy ha már a nyomozást nem is tudjuk leállítani legalább késleltesd és tartsd ellenőrzés alatt. Figor amikor elkezdtük a bizniszt, nyitott egy bankszámlát a Mélymocsári Vadászok tulajának, Rannar Geomedon Firleknek a nevére. Jó baleknak tűnt. Van ott egy kapcsolatom is. Ha a Vadászok után nyomoznak, akkor nem utánunk nyomoznak. Amint átment ez a nagy szállítmány jegeljük a témát egy időre. Rendben lesz így!? Kiwor?
- Azt hiszem menni fog. Valami hasonlóban gondolkodtam én is. Már el is indítottam a dolgot. - válaszolta Kiwor meglehetősen magabiztosan.
- Csak ne az elhárítás lenne! - gondolta a százados. - Az orákulum eddig minden nagyobb bűnesetet leleplezett.

 

Gombola világváros Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Edzell hava negyedik dekád első nap hétfő tizenkettő óra tizenöt perc.

 

Cornélius, Lamilla és Belldonna Korr altábornagy együtt ebédeltek. Cornélius hosszan mesélt a varhalin kínmestertől megszerzett információkról. Lamilla átadta az összes dokumentumot és a varhalin érdekes tárgyait az altábornagynak, amit a kippegi klántanyán találtak. Felülre tette a legfontosabb iratokat.