szerző
van ez így
Részlet / Kész
Van ez így,
hogy fellélegzik az ég, amikor törött tányérdarabokkal a húsába vágsz, mert túl sok könnyet tart vissza, nehéz és ránk lapul, mint egy vizes lepedő, és te azt mondod, előbb vagy utóbb úgyis szakadni kell. Csak halkan teszed hozzá, hogy a villámok pókhálójában meg az arcomra tapadt hajszálakban megláttad ugyanazt a szomorúságot.
Én azt felelem: hát ezért repülnek el rögtön a fecskék, ha jön a vihar. Nem az esőtől félnek, csak nem tudnak mit kezdeni a bánattal.
Van ez így,
hogy, ha elég sokáig nézed a hamutálban a csikkeket, akkor érezni kezded a dohány ízét a szádban, és talán ha elég sokáig nézed valaki száját, akkor érezni kezded az ő ízét is. Nem tudom, rég láttalak.
És tudod van ez így,
hogy a fürdőszoba vízkék csempéjében tetszik a legjobban a saját tükörképed, hogy a szobád kalitka-ajtaját néha kinyitja egy pacsirta és bedob egy kenyérmorzsát, hogy énekelj, és te hiába mondod neki azt, hogy ennyiért semmit, egy darabka szívért viszont mindent, mert nem érti a nyelved, úgyhogy dacból éhen halsz, és egyedül. És nézd, mert van ez így, hogy senki sem hallja a radioaktív felhők alatt porladó épületek korát, nézd, van, hogy elfelejtünk egy születésnapot és van, hogy elfelejtünk egy születést, nézd, ez itt egy meghívó
Szerző további művei:
-
Vers
Fenyő Lujza sub rosa