- Rendben van, eddig sikerült feltárni az ügyet. Reflakot a ceregliszi bandák, esetleg kormány támogatással, vagy jóváhagyással pusztították el ötven évvel ezelőtt. Ugyan nem tudom mire vélni az esetet, mivel ez csupán egy kis város volt, s nem is vezethetett a birodalom megingásához. -foglalta össze a megismert dolgokat Verge Timpanon Neugrek.
- Talán csak a kereskedelmi útvonal hasznát akarta lefölözni a kereskedő cég. Ötven év alatt ez óriási hasznot jelent - mondta egy másik bizottsági tag.
- Igen, ez akár igaz is lehet, s megértem, hogy a karavánt is meg akarják állítani bármi áron. Egyetlen egy dolog zavar. Mi az ördögöt művelt itt Vill Golem Nahab? A nemzetközi egyezmények szerinti ötven éves elévülési idő már lejárt. A tettesek és főnökeik sem büntethetők. Miért akarta eltüntetni a nyomokat?
- Uram, lehetséges, hogy újra meg akarják ezt csinálni - kezdte Jorugan. - Azt nem tudjuk hol, de a módszer ismeretében kikövetkeztethetjük. A napló alapján bátran állíthatom, hogy a tünemény gerjesztőkbe beszerelt erősítő adott jelre, melyet a tüneményen keresztül adnak le a mostanában már gyakrabban használt gombaport pöffenti a levegőbe. Az ezt belélegző ember két percen keresztül manipulálható, pont úgy mint mélyhipnózisban. A tünemény adást használták fel a megtévesztésre. Talán valami olyasmit szuggeráltak, hogy ő egy ceregliszi hazafi, s a gronok megtámadták Ceregliszt, ezért minden gront meg kell ölniük. A ceregliszi bandáknak így csak a nem hipnotizált emberekkel kellett végeznie. És lehetővé tenni a vámpíroknak a munka elvégzését.
- A hatás eléréséhez olyan tünemény műsor kell, amit mindenki néz - szólt közbe Verge.
- Ez a módszer. Hallott valamelyikünk bármely városból hasonló mozgolódásról? Ahol majdnem ingyen adták volna a tüneménygerjesztőt, vagy ahol hasonló felhajtással rendeznének bemutatót? Egyedül Gombola az a hely, ahol már eleve megfelelő sűrűségű a tünemény ellátottság, de ott a sok csatorna miatt képtelenség bármilyen újdonsággal a lakosság egytizedénél többet egy műsor elé leültetni.
- Talán egyszerre csinálják az összes csatornán. - vélte valaki.
- Nem, az képtelenség. Az, hússzor akkora kockázat lenne. Kell lennie valami megoldásnak. Mi a véleménye ZeaoN?
Jorugan főnemesi neve hallatán kitört a hangzavar. Mindenki egyszerre jött rá a megoldásra.
- Az árverés! A piac! - kiabálták.
- Mikor lesz adásban? - ordította túl a többieket Verge.
- Edzell havának első és második napján - mondta a jól tájékozott Peresz.
- Nem érünk már vissza a hírrel. - csüggedt el Verge.
- Addig már csak tizenkét napunk van.
- Ceregliszt persze meg kell majd büntetnünk, de a csoda szép fővárosunk, a rokonaink és barátaink már oda vannak. Egy eszelős persze még megpróbálhatná. Ha igazak a mondák, neki még sikerülhetne. -
- Természetesen uram, én megpróbálom! - válaszolta Jorugan az igazából nem is neki szóló ábrándozásra.
- Miért Jorugan fiam, maga eszelős? - kérdezte Verge kissé reménykedve, de inkább lesajnálóan, ami jelezte is, hogy ha eszelős is, akkor sem a kiképzése, pusztán az elmeállapota miatt.
- Igen uram kaptam kiképzést. - döbbentett meg mindenkit Jorugan válasza.
- Negorm famesterre szükségem lesz a nesszor álomhoz. Addig, kérem állítsák össze ezt az úti csomagot. -adta át az eddig körmölgetett papírt Verge Timpanonnak.
Miután Jorugan távozott Verge Timpanon szomorúan csóválta a fejét. - Egyszerűen nem érhet oda időben. Ha hét nap alatt megteszi az utat Hiknerekig, még mindig előtte áll az ezer kilométeres kerékpárút. Legjobb esetben is csak az árverés befejeztét követő napon érhet Gombolába. Sajnos túl későn ahhoz, hogy megakadályozza a rémtettet, ha tényleg most kerül sorra, s feleslegesen korán, ha nem találtuk el, hogy mit akarnak tenni. Az út pedig tele van veszélyekkel. A legjobb az lesz, ha itt várjuk be a karavánt. Addig pedig folytatjuk a kutatást.
A gron vizsgáló bizottság egyetlen tagja sem aludt ezen az éjjelen. Az egyetlen, háromarcú Úrhoz küldött imáikkal erősítették Jorugant a hosszú rohanásra.
Reflak romváros Lemalkán szerinti 3835, a Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Angus hava negyedik dekád második nap öt óra ötvenhét perc.
Jorugan a nesszor álomból még igazán fel sem ébredve nyitotta ki szemeit, s indult útnak. Összekészített csomagja a törzs bejáratánál várta, de senki sem mutatkozott. További búcsúzásra nem volt szükség, s nem akarták Jorugant sem kizökkenteni állapotából. A csomag könnyű volt, így Jorugan a Limpiai játékokon megcsodált nesszor futók hosszú, könnyed lépteivel indulhatott el Gombola felé.
A nesszor állapot nem azért kellett, hogy különleges erőtartalékokat mozgósítson az ember, hanem, hogy olyan szűk, csúszós, vagy rosszul járható helyeken, ahol idefelé kötél biztosítással haladtak át, is megtarthassa sebességét. Elegendő egy apró figyelmetlenség és Jorugan a mélymocsár felé zuhantában gondolkodhat Gombola pusztulásáról.
A nesszor állapot kizárta a figyelem megingását, s az éjszakai nesszor álom volt hivatva csillapítani az így igénybe vett idegek terhelését.
Jorugan előtt elhomályosult a környezet, de a fontos dolgok élesen jelentek meg szemei előtt. A göcsört, melyről lecsúszna a lába, a támadó trinu, mely oldalról tört rá. Az ág csúszós felülete, melyet egy bega lakomájának maradványai tettek csúszóssá. Szeme pásztázott, ami azt jelentette, hogy a teljes látómező jobbról balra és vissza vándorolt. Az agya feldolgozta a képet, s szükség esetén módosította a szemmozgást. Lába és kezei is csigalassúsággal mozdultak a hasonlóan lassan mozduló trinu felé. Nem ők lassultak le, hanem érzékelése és képfeldolgozása vált gyorsabbá. Olyan volt ez, mintha besűrűsödött volna a levegő, vagy lelassult volna az idő.
Magát a nesszor állapot előhívását is öt éven keresztül kellett tanulni, de ez nem volt elég. Aki veszélyes helyzetben alkalmazta, márpedig mindig olyankor volt rá szükség, annak tudnia kellett irányítania lassú és tehetetlen tömegét. A képfeldolgozás és gondolkodás lényegesen gyorsabb volt a megszokottnál, ám az izmok maradtak a régiek. Ha egyszer elindított egy mozdulatot, annak megállítása, vagy módosítása már sok időbe telt. Több felkészületlen nesszor futó végezte a mélymocsárban.
A hosszan tartó nesszor állapot ráadásul könnyen halálhoz vezet az agy fokozott terhelése, így magasabb hőmérséklete következtében. Nagy gondot kellett fordítani a szervezet hőcseréjére, és a kellő mennyiségű folyadék bevitelére.
A trinu elől volt ideje kitérni, mivel pontosan érzékelte az állat helyét és mozgásának irányát. Még arra is volt elég ideje, hogy megcsodálja az oly ritkán látható állatot. Leginkább egy kis termetű mocsári lemezesre emlékeztetett, avval az eltéréssel, hogy testét nem fedte páncél és nyolc csupa izom végtagja ízületek nélkül görbült, vagy hajlott be ott, ahol a helyzet megkívánta. A trinu a csövestestűek közé tartozott. Jorugan a támadó trinu elől nem lépett messzire, s a mellette elszáguldó ragadozó pontosan akkora és olyan irányú lökést kapott, ami az ágról lelökte.
Jorugan nem maradt ott felesleges játszadozásra. Rohant tovább a főváros megmentéséért. A trinu nagy nehezen megkapaszkodott, s rettenetes dühében üldözte volna elszalasztott zsákmányát, de a szükség mást parancsolt. Jorugan olyan gyorsan távolodott, hogy ez hosszú és nem sok kilátással kecsegtető üldözést sejtetett. A trinu pedig éhes volt, s a hosszú üldözéssel felemésztett energia tartalékot nem pótolhatta volna az ember nem túl tápláló testével. Inkább lecsapott, egy pont előtte áthaladó varántra, s rövidesen jólesően ropogtatta porcos testét.
Gombola világváros Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Angus hava negyedik dekád második nap tíz óra tizenkilenc perc.
Negreff Beldonna Korr altábornagy felnézett a belépő hadnagyra.
- Talán kopogtatna, mielőtt belép valahová! - dörrent rá Kingdom hadnagyra, aki már nyitotta a száját, mivel sürgős jelenteni valója volt.
- Igen uram, értem uram - válaszolt Kingdom hadnagy, s ezúttal megvárta, míg elöljárója engedélyt ad jelenteni.
- Jelentsen hadnagy! Mi a nyavalya olyan sürgős, hogy még a legalapvetőbb emberi tiszteletadásról is megfeledkezik?
- Uram, a szakértők a távolbalátó elmondását kielemezve, arra a következtetésre jutottak, hogy Jorugan visszafelé indult.
- Érdekes hadnagy, a bizottság is vele tart? - kérdezte Beldonna altábornagy miközben tovább szemlélte az asztalon lévő iratokat.
- Nem uram, egyedül jön, és a szakértők szerint nesszor állapotban.
- Micsoda? És ezt csak most mondja? Mi a fenét totojázott eddig hadnagy! Adja már ide azt a jelentést! Ne lóbálja itt, mint bega a rezneket. - avval szinte kiragadta a hadnagy kezéből az iratot, s az olvasásába kezdett.
- A szakértő szerint evvel a sebességgel harminchetedikén ér Hiknerekbe. Onnan még négy nap kerékpáron, így Edzell hava első napján, az árverés első napján itt is lehet. - folytatta a hadnagy a jelentést.
- Hadnagy, kérem, készítsék fel a leggyorsabb limuzint, ami Gombolában létezik, és küldje Hiknerekbe Jorugan elé.
- Jorugan nem ostoba, nem kockáztatna egy hétnapos nesszor futást a semmiért. Valamit bitang sürgősen el akar mondani. A limuzinhoz, ha lehet, a limpiai csapat tagjait kérje fel. Elég pénzzel támogattuk eddig a felkészülésüket ahhoz, hogy most egy kis viszontszívességet remélhessünk.
- Vigyenek egy orvost is. Ha Porrok ezredes vállalja, akkor őt. Öt nap alatt kényelmesen oda is érnek. Visszafelé Jorugannal viszont úgy hajtsanak, mintha a limpiai csúcsot akarnák megdönteni. Értette?
Igen uram. - felelte Kingdom hadnagy, s már indult volna végrehajtani a parancsot, amikor meghallotta a altábornagy utolsó, egyben legfurcsább parancsát.
- A titkosszolgálat országos állományának teljes és titkos hadkészültséget rendelek el.
- Értem uram - , s tudta, hogy a menyasszonya meg fogja ölni, ha nem nézhetik a helyszínről a gron birodalom legfontosabb társadalmi eseményét, az árverést.
Jorugan futott tovább. Éjszakára a karaván által korábban használt szállásokat vette igénybe, s ekkor fogyasztotta el a napközben futtában megszerzett gyümölcsöket is. A szervezete által igényelt folyadék pótlásáról útközben mindig gondoskodott. Szerencsére elég gyakoriak voltak a tömlősök, s bár az íze pocsék volt, elég vizet és vitamint tartalmazott egy-egy tömlő, hogy néhány órára a szomját oltsa. Védelméről a magával hozott két gyémántfa rács gondoskodott. Mindig keresnie kellett egy olyan szobát, melynek csupán két szabad nyílása van. A famesterek ugyan idefelé már elindították a rácsképzést, ám a folyamat lassan haladt, s a lyukak többségén még mindig könnyűszerrel préselte keresztül magát egy vámpír.
A kipusztított részen leereszkedett a mélymocsárba, s az eszelősök harci dalát énekelve vágott át rajta. Ez újabb összpontosítást követelt tőle. Nem maga az ének, mivel az csak az eszköze volt annak, hogy az eszelős harci lázat felébressze magában, hanem maga a harci láz.
Itt a gombásban sokkal gyorsabban is tudott haladni, s a még meglévő Jorugan, aki az egész futást, mint kívülálló irányította, már fontolóra vette, hogy hosszabb utat is megtehet itt lent a mélymocsárban, s ezzel is nyer egy kis időt.
Az alig húsz méterre feltűnő deko csorda azonban elvette a kedvét a kockáztatástól. A deko, amilyen félénk állat, ha magában van, olyan vad lesz, amikor egyszer csordába verődött. A kutatók ezt a párválasztási ingerlékenységgel magyarázzák, s avval, hogy az így meglóduló csorda valóban letiporja a nála kisebb, olykor nagyobb ragadozókat is.
Jorugan egyszer látott már három trinut, amiken egy deko csorda áthaladt, s a sárrá tiport maradvány emléke nem ösztönözte a további kockáztatásra. Szerencsére sikerült elérnie a közeli feljárót mielőtt az állatok felriadhattak volna. Az alant meglóduló több ezer deko és néhány közöttük élő nagoff látványára pedig már nem volt kíváncsi. Valahogy sürgősebb dolga volt.
A futás hetedik napján reggel kilenc körül érkezett az első, Gombola felől az utolsó faluba, Negorba, ahol Girlek Rabellan Neugrak és társai elmaradtak az idefelé vezető úton. Tudta, hogy még harminc kilométert kell megtennie az egyre fogyatkozó kilométerekből, ahhoz, hogy végre kerékpárra ülhessen.
Az egyik hosszabban belátható útszakasz végében embereket látott. Rövidesen kiderült, hogy Girlek és társai, valamely csak előttük ismert megállapodás kapcsán a karaván tagjait nem engedhetik át.
Már messziről kiabálták Jorugannak.
- Hé, te ott, állj meg, ahol vagy, különben beléd eresztek egyet! - mutatott a kezében lévő tüskevetőre.
Jorugan ilyen messziről is pontosan látta a tüskevetőt, s tudta, hogy a nyomozás megkezdésekor éppen ennek a sorozatvetőnek a nyomában indították el. Látott ilyet a karaván útjába álló, s a fekete kagylókkal eleve vesztes csatába bonyolódó csürhénél is. Akik megmaradtak, azok csak annyit tudtak mondani a fegyverről, hogy a cereglisziektől kapták.
Alaposabb vizsgálat után is azt lehetett megállapítani, hogy eredeti ceregliszi fejlesztés. A gron fegyvertől néhány alapvető részletben különbözött. Nagyobb volt, nehezebb és más elven működött, de a lényeg ugyanaz maradt. A cereglisziek sem alszanak. Ők már rendszerbe is állították sorozatvetőiket. A gronoknak is fel kell gyorsítani a fegyver készítését.
- Négy napig még nem jöhetsz át, de utána mehetsz, ahova akarsz!- ordította Girlek, akit kissé meglepett, hogy nem Gorm Jagdek Rudlekkel került szembe. Gormot már első pillantásra sem állhatta, s amikor az kitessékelte a karavánból, egyenesen meggyűlölte.
Girlek egy szemét bűnöző volt, de tudta, hogyha meggyilkolja Jorugant, azért biztosan kap három napot a kényszeren. Megbízói pedig csak ahhoz kötötték a pénz kifizetését, hogy Edzell elsejéig nem engednek visszajönni senkit. Figyelték, amint Jorugan leveszi hátizsákját, iszik egyet a kulacsból, majd valami érdekes korongokat tartva a tenyerében feléjük indul.
Az ének, amit Jorugan hallatott, is érdekes volt, s Girlek, akit nem ejtettek a feje lágyára rögtön felkiáltott.
- Egy eszelős! Vigyázzatok, ne engedjétek közel, mert a közelharc mestere!
- Egyszerre lőjünk, akkor nem tud kitérni előle! - kiáltotta Saved.
- Most! - bömbölte Girlek, s az öt sorozatvető tucatnyi tüskét köpött Jorugan irányába.
Jorugan a nesszor állapotnak köszönhetően megfigyelhette a felé tartó tüskék sorrendjét és irányát. Hat tüske volt, melyek elől nem tudott kitérni. Két keze mozdult a becsapódás várható irányába, s a teáscsésze formájú korongok fogták fel a tüskéket.
Girlek akkor jött rá, hogy mit tart Jorugan a kezében, amikor az egyik általa kilőtt tüske a homlokába csapódott.
- Fordítók! A szemét eszelős fordítókat használ. Ilyen nincs! Ez csak a fantasztikus tünemény érzetekben létezik. - gondolta, s szinte egyszerre halt meg négy társával.
A fordító olyan misztikus tárgy, mely mindig párosával létezik. A két darabot nem köti egymáshoz semmi, ám két méternél messzebb semmi módon nem lehet egymástól eltávolítani. Ráadásul, ha valami bemegy az egyiken, ahogy bement ugyanolyan szög alatt csak éppen fordítva, és ugyanolyan sebességgel jön ki a másikon. A lövedékek ellen bámulatosan hatékony fegyver, mivel a tárgy tehetetlenségét nem érzékeli. Az érzetek szerint a fegyver használatát, csak néhány vadonban elrejtett kolostorban oktatják, s hozzávetőleges használatához is tíz évig kell tanulni.
Jorugan futott tovább.
A nagy futásnak úgy szakadt vége, hogy Jorugan a későbbiekben nem is emlékezett rá. A limuzinban eszmélt, mely már egy fél napja vágtatott eszement sebességgel, s megkülönböztető jelzését használva, mely egy kis fagong volt, szinte letolta a közönséges kerékpárokat és járműveket maga elől az útról. Az orvos ezredes, akinek Jorugan már lassan öt éve barátjának vallotta magát, pihenésre intette, s mikor Jorugan mindenképpen fel akart ülni, kíméletesen hipnotikus álomba ejtette.
Másnap a pihenés és a gondos orvosi ellátás hatására már engedték felülni, s Jorugan első pillantása az útjelző táblára esett. „ Gombola 420 km. „
- Hányadika van? - kérdezte sürgetően, majd a választ hallva megnyugodott.
- Akkor még időben ott lehetünk.
Az orvos ezredes minden szükséges információval ellátta Jorugant, majd elmesélte, hogy miként sikerült találkozniuk.
- Messziről láttuk, hogy közeledsz, s azt is, hogy már nem vagy magadnál. Sejtettem, hogy magadtól már nem tudod leállítani a nesszor állapotot, ezért a segédeimmel együtt elkaptunk, és beraktunk a limuzinba. A fiúk azonnal indultak is, hogy egy percet se veszítsünk, s ez volt az, ami téged is egy kissé lecsillapított. Valaki ott benn - mutatott Jorugan fejére - végre rádöbbent, hogy futással lassabban haladna a cél felé, mint így.
- A segédeim azonnal az idegrendszered csillapításába kezdtek, s mikor lehetővé vált hipnotikus álmot bocsátottunk rád. Mondhatom, nagyon megszenvedtünk, mire sikerült valamelyest előrángatni a nesszor állapot ködéből. Kolin szerint negyvenegy fokos lázad volt. Még pár óra, és már nem tudtunk volna segíteni.
- Honnan tudtátok, hogy jövök? Ráadásul olyan pontosan, hogy készültetek is rám?
- A altábornagy a megmondhatója, s nem biztos, hogy valaha is megtudod. Ismered őt, tudod, hányszor szokta azt mondani “maradjon ez az én titkom”.
A limuzin tovább folytatta útját, s a limpiai játékokra készülő kerékpárosok a későbbiekben is mindig ezt tartották életük legnagyszerűbb teljesítményének. Két nap alatt ezer kilométer. Igazi csapatmunka, ráadásul országos érdekből.
