Terápiás szőrgombolyag

Részlet / Kész

Éreztem, hogy lassacskán változás megy végbe a lelkemben. Újra értelmet nyertek napjaim. Bár még mindig sovány és borzasztó sápadt voltam, valamint az evés továbbra is bűntudattal társult, már nem csupán a fogyókúra és a testsúlyom tették ki gondolataim nagy részét. Sokáig nem tudtam elfogadni, hogy a leadott kilókat vissza kell szednem, hogy nem maradhatok negyven kilós, hogy a napi egy almán és az egy szelet barna kenyéren kívül más ételt is magamba kell tömni. Nehezemre esett újra rendszeresen táplálkozni. De ez maradt az utolsó esélyem, hogy megússzam a kórházat. Nem akartam befeküdni több hétre, hisz akkor nem láthattam volna a kutyámat. Időközben szerencsére terapeutát váltottunk, akit drága szüleimmel rendszeresen látogattunk. Valóban elindultam a gyógyulás útján, igaz csak lassan lépkedtem rajta. Az állandó kalóriaszámlálgatás, a frusztrált érzés egy sütemény vagy csokoládé láttán még hosszú ideig kísérte az életemet. Viszont már volt egy kutyám, akivel foglalkoznom kellett, és akinek tökéletes gazdája akartam lenni. Nehéz időszakon mentem át, de sokkal könnyebb volt Kimbával, mint nélküle lett volna.