Szenvedése szenvedni

Miért jó szenvedni a szenvedésen, miért fontos az, hogy meglássuk mindenben a hibát? Miért kell tökéletes perfekcionistanak lenni a tökéletlen barmok között, akik hibát hibára vétenek.

Adott egy könyv. Minden lapja elázott a tegnapi nagy viharban. Ott felejtettem az asztalon, két rohanás között, miközben egyik edzésről a másikra siettem, hogy a gyerekek rendben intézve legyenek. Szeretem a gyerekeimet. Jó apa vagyok. De a könyvet is szerettem, amit most itt felejtettem. Hibáztam. Hiszen tönkre ment a könyv. Értéktelen, haszontalan kacattá vált, mert hogy a kánya essen abba a nyomorult felhőbe, ennek a vacak vízpamacsnak pont akkor kellett kiadni magából minden mérget, amikor az általam feledékenységből otthagyott könyv alant feküdt a felhőnek. Az meg szénné ázott. Most dobhatom ki a kukába és vehetem meg még egyszer a könyvesboltban, szánhatok időt rá és állhatok sorba és tuti nem lesz az elsőben és mehetek biztosan másikba, és persze a pénzről nem is beszélve, hogy az árából mondjuk elmehettem volna a mekibe és ehettem volna degeszre magamat. Na meg azt is, hogy franc.

És így mérgelődünk és rágjuk magunkat és esz a fene minket. Vagy...

Adott egy könyv. Minden lapja elázott a tegnapi nagy viharban. Egy vállrándítással tudomásul vesszük és a megoldáson agyalva eszünkbe jut az élmény, amikor gyerekként mekkora móka volt a vízben áztatott újságot hajszárítóval megszárítani. Az élmény adott egy ihletet és nekiálltam a korábban kidolgozott módszertan könyvön való alkalmazásához. Az eső áztatta könyv pedig átadta magát a száradás művészetének. Lapjai egyébként kapták vissza a megfelelőbb nem nagy víztartalmukat és deformálódva kissé, rendeződtek egy kicsit három dimenziós valóságban máshogy, mint az az eredeti állapot vala. A könyvem, jelentem, megszáradt. Jót mosolyogtam rajta, hogy ettől aztán tényleg egyedi lett. Ahogy lapozgattam az ujjaimmal az enyhén gyűrött oldalakat, rájöttem, hogy sokkal finomabban nyúlok hozzájuk. Mintha értékesebbé vált volna ezzel a sérüléssel. Nap végén a polc közepére került, jóval nagyobb biztonságban a kerti asztaltól és az eső felhőktől és furcsa mód jobban díszítette a polcot, mint egy egyszerű, de száraz és soha nem kapott esőt típusú másik könyvem.