Thury
szerző

Siettem

Részlet / Kész

Ösztönösen lecsipek egy hosszú fűszálat,

a zöldben hátradőlve nézem az eget -

mindent elmondani nem lehet.

A magasban utasszállitók húznak csikokat -

messze köpöm a fogaimmal metszett

kis fűszál darabokat.

Odafönt, a hátrahagyott fodros csikok

- mint időben a röpke vágy - az égről eltűnnek -

én sem akarom őket.

Fűszálam is elfogy – talán ujjat soha nem veszek,

csendben megtartom a sokat

mit elmondani nem lehet.

Elmondom,

hogy jártam már ott fönt egy jó néhányszor -

visszavágytam ide valahányszor.

Mig egyszer csakúgy vert a szivem - nem értettem -

csakúgy figyeltem a nagytérképen,

itt vagyunk most - itt húzunk el.

Látom-e a Turat meg a nyárfást , a csordával a délőt -

a patkót meg a zuhogót - a nagy tölgyfákat -

meg az alsóerdőt.

Nem érdekelt magasság az elektronikus térképen -

a csinos lábakat se néztem -

még sört se kértem.

A nagy örömtöl majd' megbolondultam,

mindenkinek mondtam hogy én itt lakok,

- itt a hármas határnál - hol összeérnek térképen a vonalok.

Aztán leültem mert dolgom volt -

átgondolni még egyszer - a nagyvilágban - mit és hogy -

de valami nem engedett - nem hagyott …

Vajon kit választottak az idén csordásnak ?

Hogyha üzenetet dobnék neki egy palackba'

elvinné-e jóanyámnak ?

Biztos elvitte volna mert mindegyiket ismertem

de én akkor felhők között sz&aacu

Elolvasom