szerző
Senki
Teljes mű / Kész
Milyen kockás a padló. Fiatal,
selymes bőr a fehér márványon.
Halott bőr. Üzenetet hozott
egy nyárból, ami többé nem jön.
Fiatalság. Élet. Bölcsesség.
Érett gyümölcsök a szavak fáján,
melyről senki nem egyformán tép;
üres recsegés egy halott szájból,
sötét tócsába gyűlő káromkodás;
halálszagú fekete tóban eltűnő
ige – feltűnik és többé nem jön.
Elátkoztam én már mindenkit.
Kiscicám; ha nevetnek, hidd el,
ők lehet, őszinték;
de én fájok talán halálomig.
Erőlködés egy törött tükörben,
alvadt vér a fehér köveken.
Megöltem a művészt. Senki lettem.
Gyerek vagyok még. Visszasírok
egy nyárból, ami többé nem jön.
Szerző további művei:
-
Vers
Dorottya G Mécseskezek -
Vers
Dorottya G Solveig dala -
Vers
Dorottya G Tuonela -
Vers
Dorottya G tegnap