Lovagi torna

A vér végigcsorgott a kezemen, piros útjelzőként az azt követőknek. Az arcomon a meglepettség volt látható, nem értettem, hogy történhetett meg.

Éjszaka volt. Meztelen tested illata csábított, hogy még tovább legyünk együtt. Szokás szerint mindent akartam egyszerre és nem tudtam betelni mindazzal a keggyel, amelyet tested adott ajándékba nekem. Falni akartam az ajkad, habzsolni mindazt a nedűt, amelyet titkos barlangod rejtett és elkalandozni kecses dombjaidon, mintha nem lenne még lehetőségem bármikor újra élvezni az együttlétet veled. Talán a bor részegített meg jobban, talán a korábbi hiányod miatt volt örjítő a vágy, de igazából mindegy volt. Sokáig és sokat voltunk együtt. Te megadtad mindazt nekem, amire vágytam. Tudtad, hogy kölcsönös lesz az érzés.

Másnap reggel már nem voltál ennyire vidám. Délután jön a torna, ahol ugyan esélyesnek voltam titulálva, de azért féltettél. Főleg attól a lovagtól, aki hasonlóan vágyott rád korábban, de teljesen érthető okokból nem ő lett szíved választottja. Azóta is féltékeny volt rám és vágyott arra, hogy megmártsa bennem a kardját. Én csak nevettem rajta, hiszen sokkal jobb voltam nála. A délelőtt még nyugodtan telt, aztán ebéd után már kezdtem én is készíteni magam lelkileg is meg testileg a tusára. Kard, karddal szemben, vívás volt az első tusa. A biztonság kedvéért felvettem a sodronyt, hogy védjen a lehető legnagyobb mértékben, de igazából nem volt szükség rá, mert nem életre -halálra vívtunk. Amikor öltözködtem, akkor vettem észre, hogy van egy lyuk a hasamnál a sodronyingen, de igazából nem volt méretes, nem volt akkora, hogy bajt jelentsen. Még egy utolsó csókot váltottunk, majd elindultam a küzdő térre. A király már békésen ücsörgött a trón székben, enyhén álmos állapotban, így a jó ebéd után. Szólt az udvarnok, hogy mi következünk és elindultam a körbe. Közben te odaültél az apád mellé. Szép hercegnő voltál, sok más ország hercege versengett érted, de egyik sem volt elég jó neked. Szólt a harsona és elindultam a lovag felé. Végig én uraltam a harcot. Mosolyogtam, ahogy sikerült mindig kicselezni a másikat. Büszkén kacsintottam rád egy pillanatra, majd elbotlottam egy kőben. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, de a féltékeny dalia pont akkor lendítette a kardját és én pont beledőltem. A Sodrony azon a részén talált el, ahol azt a kis lyukat észrevettem. A kard teljesen átdöfött. A hasamból kicsorgó vér lecsöpögött a homokba. Meglepetten tapasztaltam, hogy nem az lett, amit elterveztem.

Fél perc sem telt el és láttam magam kívülről. Ott feküdtem a homokban. Távolról egy hangos jajveszékelés hallatszott, ez volt a te hangod. Odafutottam hozzád, hogy megnyugtassalak, de gyorsan rá kellett jöjjek, hogy te nem látsz engem, már csak a lelkem maradt ott veled még néhány percre. Nem sokára hívnak felfelé, megyek vissza haza, hogy új tervet alkossak...