Kikőből el

A kikötő lassan távolodik, ahogy egyre gyorsabban haladok a csillagok felé.

Tegnap még együtt voltunk. Kiélveztük az együttlét minden cseppjét olyan módon, mintha nem lenne másnap. Hangosan kacagtál a viccemen, hogy aztán a következő pillanatban elharapd a nevetés végét és lekonyuljon a ajkad, mintha hiba lenne a nevetés. Eszedbe jutott a holnap. Aztán gyorsan megcsikiztelek és tovább, amiből próbáltál menekülni, de valamiért nem ment, ezért inkább gyorsan magadhoz öleltél és megcsókoltál, hogy ne alattiaknak akarjalak tovább egrecíroztatni téged. Az ebéd kiadósra sikerült a kikötő legdrágább éttermében. Te tésztát kértél, én inkább maradtam a húsnál. Ez tíz évvel ezelőtt még nem számított luxusnak, de most a 30’as évek derekán már kétszer meggondolta az ember, hogy mire költse azt, amit havonta megkap automatikusan az államtól. A szintetikus kajákon kívül minden drága volt, ami természetes alapanyagokból készült. Ebéd után ismét valamilyen érthetetlen okból kifolyólag az ágyban kötöttünk ki. Egy óra múlva nagy sóhajok közepette kérdezted, hogy mi lesz holnapután. Tudtad a választ, de nem akartad elfogadni. Hozzá teszem, én sem. De a parancsnokság már mást gondolt erről az egészről. Na nem rólunk, ahhoz mi túl kisegerek voltunk a nagy gépezethez képest. Arról, hogy mi az én feladatom és hogyan kell azt végrehajtani. Kicsi szieszta következett a szokásos forgatókönyv szerint. Én szuszókáltam vagy húsz percet, amíg te rajtam pihentél és hallgattad a horkolásomat. Emlékszem, az Exem kivolt ettől és minden egyes alkalommal könyökét használva oldalba vágott. Téged ez sem zavart, amiért mindig is hálás voltam, hogy mennyire elfogadó tudsz lenni. Elindultunk egy könnyű sétára a dockban. Most nem akartad fogni a kezem, inkább hozzámsimultál, mintha ezzel is azt akarnád jelezni, hogy nem akarsz elengedni soha. Egyébként valahogy így is volt. A vacsora gyors volt és egyszerű, inkább már egymást faltuk fel ismét evés közben, még ha csak a szemünket is használva. Egymásnak estünk az asztalnál, nem bírva magunkkal. Az éjszaka már nem volt ilyen mozgalmas. Ugyan egyikőnk sem tudott aludni, azért a kiskifli-nagykifli pozíció így is megvolt. Az éjszaka nyugodt volt, egymáshoz minél jobban összebújva. Hajnalban az ébresztőóra verte ki a szememből az álmot és keltett gyors folyamatban. Tíz perc sem kellett és már kint vártalak a búcsú erejéig. Aztán felszálltam hajóra és kikukucskálva még a liftből, integettem Neked fentről a híd felé közelítve. Szép voltál, ha nem a legszebb. A könnycseppet még távolról is láttam a szemedben, bár lehet, hogy az enyém csillogása tükröződött vissza az ablakon.

Begyújtották a rakétákat és a kikötő lassan távolodni kezdett, ahogy elindultunk a csillagok felé. Másnap kaptuk a hírt a hajón, hogy a Föld nincs többet, egy aszteroida találta el és megsemmisült a bolygó.