Ez a mese a barátságról szól. Mindenki megérdemel egy jóbarátot, de csak akkor, ha meg is becsüli. Egy kedves, furcsa, fehér, gömbölyű emberke tanít meg szeretni két kis erdőlakót, a Rókát és a Nyuszit.
szerző
Hová lett a Hóember?
Részlet / Kész
HOVÁ LETT A HÓEMBER?
Minden gyerek tudja, hogy két fajta a hó. Az egyik a porcukros, a másik a kristálycukros. A porcukros szinte semmire nem való, csak a tájat festi fehérre, de a kristálycukros, az már igen! Abból készül a tapadós hógolyó, azon siklik sebesen a szán, és csakis abból lehet kövér hóembert görgetni. Előbb egy hatalmas gömb, ami tartja a testet, rajta egy kisebb a fehérlő pocaknak, s azon a legkisebb hógolyó: a fej. Kell aztán még néhány kötelező kiegészítő, ami igazán megkülönbözteti a hóembereket az összelapátolt hókupacoktól. Ezek: egy szép hosszú répa orr gyanánt, egy lyukas fazék, mint fejfedő, néhány fekete szénbab szemeknek és gomboknak, valamint egy seprű a kézben. Egy ilyen délceg, jókötésű hóember állt a tisztás közepén, elválasztólag a falu és az erdő között. A gyerkőcök még nevet is adtak Neki, amire Ő nagyon büszke volt. Ferencnek hívták, mert december harmadikán, ezen a névnapon alkották meg. Az én mesém is róla szól, Ferencről, a hóemberről, aki… no de ne fussunk a dolgok elébe.
Szerző további művei:
-
Regény novella
Csukárdi Sándor Hókotróval -
Mese
Csukárdi Sándor Három Áron -
Regény novella
Csukárdi Sándor Credo Quia Absurdum -
Vers
Csukárdi Sándor Szélből fontál