Helyben úszás

Helyben úszás
Flórián - miután azt álmodta, így kell tennie, ráadásul hirtelenjében egyszerre többféle fájdalom is figyelmeztette - egy langyos tavaszi kora délelőttön elbandukolt a várost átszelő folyóhoz, hogy némi gyorsúszással segítsen a testén. A part kihalt volt, így szégyenlősségével együtt könnyedén levetkőzte a ruhadarabjait, s belépdelt a vízbe, egy halászcsónakig, és annak oldalánál maradva elkezdett tempózni sodrás ellenében. Arra gondolt, ha csak egy percig bírja is, hogy ne győzze le az ár, kezdetnek az sem rossz.
Az úszás napi programja lett, és ahogy telt-múlt az idő, egyre tovább bírta a küzdelmet az éltető elemmel szemben, vagyis mind nagyobb egyetértésben vele. Élvezte a fejlődést, no nem hiúságból, hanem csak azért, mert úgy érezte, újabb lehetőséget kapott teste-lelke-elméje harmóniájának finomításához. Hiszen tempózás közben teljesen kikapcsolhatta a külvilágot, s rendre újabb és újabb felismerésekre jutott.
Viszont hamarosan arra lett figyelmes, hogy napról napra mintha egyre többen néznék a partról. Ezért egy nyári reggelen átköltözött a ladik fősodor felőli oldalára, ezután ott folytatta tovább a testedzést, mivel így csak a habokból ki-kibukkanó karjai árulkodhattak a jelenlétéről. De már ez sem jelentett menedéket, futótűzként terjedt a híre helyben úszásának.
Flórián (civilben Maj Om Ce mester fészbuk követője) hírességgé vált. A fotókon, filmfelvételeken vagy csak a csónak mögött kivillanó egyik-másik karja látszott, vagy teljes valója, bár szinte magára sem ismert, annyira megdeltásodott pár hónap alatt. Ráadásul követőkre talált. Egy idő után olyan tömegben, hogy új, jóval távolabbi búvóhelyet kellett keresnie. Mert hát strandidőben kedves csónakjánál, és az annak közelében lévőknél folyamatosan sorban álltak a helybenúszni vágyók.
Aztán elérkezett a csúf pillanat, mikor a ladiktulajdonosok már pénzt kértek a helyért a nap alatt, sőt, egy élelmes üzletember vaskos nevezési díjjal meghirdette az első, élővízi helybenúszó bajnokságot.
Minekutána a szervező felkérte díjátadó díszvendégnek, Flórián ezt a hagyományteremtő eseményt még megvárta, végigszenvedte. Hiszen a világért sem akart volna senkit megbántani a távolmaradásával. De az eredményhirdetés után, hazafelé tartva elhatározta, ennek a bujkáló úszós korszakának ezzel vége.
Kuckójába érve azzal a gondolattal tért nyugovóra; kénytelen lesz új testedzési formát kitalálni magának. Álmában meg is kapta a sugallatot. Így másnap délelőtt ismét lebandukolt a folyóhoz, ahol az eddigi törzshelyétől jó egy kilométerrel feljebb vetkőzött le, majd még jóval tovább ment. Ott aztán beúszott örvényekre vadászni. És lelkesen gyakorolta a mély levegő, lebukás a tölcsér aljáig, kitörés, menekülés a felszínre mozdulatsort. Nagyon élvezte. Csak azért hagyta abba, nehogy túl messze sodródjon...