B.A.C.H.

preludium és fuga Johan Sebastian Bach tiszteletére

Teljes mű / Kész

B-A-C-H

D Moll Prelúdium és Fuga versben
Johan Sebastian Bach tiszteletére

Ember-sorsunk kitárt karral verdes
hol zengnek orgonád sípjai
mint súlyos veretes zsoltár
születő világok ajkain

hol a hang már nem a játék hatalma,
de maga a MŰ a lét sodrása
amely szerte árad , amely kibontja
a sejtek ős falát , az idegek
megbúvó húrjait, amely
elbukik és újra támad

amely lerombol és felépítet
amely meggyaláz és
szerelmeinkkel megszépítet

amely álom
szivárvány –tájakon
és boltívekkel körbezárt,
éneklő fájdalom

amely magasság, mélység
és szédület ,
és ős malom
mely őrli a szíveket

és virrasztó hajnali bánat
börtön ahova bezárnak
és szabadság
és nyugalom
és béke

füvek, fák szelídsége
sirályok , énekes madarak hangja
és félelem
és riasztó pompa
a kezdet és a vég között
táncoló bokrétás gyászlovak
és gyászoló
fekete asszonyok között

a szerelem és a halál órái
között
az ínség és a bőség
szorongásai között

a vágyaink nyomorúságai között
s mégis

lélegzetet adó
hogy szabadon szívja a levegőt a szánk
ne fuldokolva

szomjunkat oltó
vadul rohanó
s tengerré duzzadó patak
amely mindenüvé elér
amely magával ragad
s arcunkat tisztára mossa

és fény
amely ragyog méltó
emlékművökön s az intő múltból
üzen a bátor jövőnek
hogy béke legyen itt s ne
szenvedés ne háború
ne vérözön

Prelúdiumok és fugák zengésében
hallani!

Ó, sorsunk kitárt karral verdes
ott ahol zengnek hangszered
zaklatott sípjai