Az Alkotó Krónikája

Denise élete sokkal könnyebb volt, mint a legtöbb emberé. Rendkívül gazdag családból származott, ami lehetőséget biztosított számára a legkiválóbb iskolákba való bejutásra is. Azt gondolhatnánk, hogy ezt kihasználva – mint aki jól végezte dolgát – élvezte a gondtalan életet, de nem, Denise azért tanult, mert élvezte a tanulást. Igazi maximalista volt, ezért sosem volt számára elég az iskolai tananyag, sok témában évekkel a kortársai előtt járt. Egyszerűen falta a tudást, mindegy volt, milyen témakört talált a Hálózaton, mint a szivacs, az agya mindent befogadott.

Ehhez még az is hozzájárult, hogy 16 éves korában megkapta az ajándékát. Születésnapja után pár nappal már érezte, hogy a gravitáció lesz az ő területe. Sokat gondolkodott azon, hogy melyik illene az ő stílusához, a levitáció is ott volt az elsők között. A kecsessége megvolt hozzá, bár a haját nem szerette: váll alá érő, göndör fürtjei voltak, amelyek folyton a szemébe lógtak, ha pedig felkötötte, tipikus „gömbfeje” volt. Néha irigykedett a rövid vagy az egyenes hajú lányokra, de ez volt ő: barna haj, barna bőr, apró, fitos, bár egy picit széles orrocska. Az ilyen típusú lányokra mondják, hogy „egzotikus”, de ő sosem érezte magát különlegesnek vagy egzotikusnak – akármit is jelentsen. Sokkal többre becsülte a műveltséget, mint a megjelenést, ez pedig erősen kihatott a kapcsolataira is. Egy fiú sem volt megfelelő neki, szerinte azért, mert nem volt rájuk ideje, mások szerint inkább azért, mert túl magasan hordta az orrát, és senki sem érte el, hogy rákoppintson.

Nem kellett sok idő hozzá, hogy a képességében is kimagasló legyen. Pár hónap alatt mindenkit lekörözött az iskolában, a tanárokat is bőven maga mögé utasította: míg a többiek 3-4 méterig tudtak emelkedni, neki már a 8 méter is gond nélkül ment; az átlagos sebességük legtöbbször 15 km/óránál megállt, Denise viszont az autók után repkedett az utca fölött, 30-35 km/órával. Senki sem tudta, hogy ilyen értékeket is el lehet érni a levitációval, de egy idő után majdnem mindenki természetesnek vette a városkában, hogy íme, ott repül Denise! Szerette a képességét, szinte mindenhová így közlekedett városon belül, otthon is sokszor csak egyszerűen kilibegett az emeleti ablakukból, és siklott tova a levegőben. Édesanyja persze minden alkalommal aggodalommal nézte, egyszerűen nem tudta megszokni, hogy lánya ilyen sebességre és magasságra képes. Az ő idejükben bezzeg…