Egyszer a Föld Őrzői úgy érezték, belefáradtak az Emberiség között dúló harcba, amelyet a fény szolgálói, és a sötétség erői vívtak egymással. Nem bírták tovább nézni a sok szenvedést, és könnyet a Földön. Eldöntötték, hogy véget vetnek ennek, és építettek egy kilenc tornyú várat.
A tornyok csúcsai a csillagok aljáig értek. A toronyszobák ablakai előtt járt el a Göncölszekér. Mindegyik szobának, hét lakattal zárható ajtaja volt, mert az Őrzők is heten voltak. Miután a vár elkészült; elindultak mindannyian a földkerekség fölé, hogy fogságba ejtsék a fény szolgálóit, és a sötétség erőit. Párosával fogták el őket. Így zárták be mindet sorban; egy – egy toronyszobába. A Szeretet a Gyűlölettel került egy szobába. A Törődés a Közönnyel. A Jó szándék az Irigységgel. A Bátorság a Félelemmel. A Bizalom az Árulással. A Megbocsátás a Bosszúval. Az Igazság a Hazugsággal. A Gazdagság a Szegénységgel. A Béke a Háborúval.
Mielőtt rájuk zárták volna az összes lakatot, elküldték hozzájuk a Békesség Angyalát, Aki a következő üzenetet adta át Nekik:
- Addig lesztek rabságban, amíg nem teljesítitek a feladatot, amit kérek tőletek. A sötétség erőinek; kéréssel kell fordulniuk - a fényt szolgálókhoz! Egyetlen kérés lehet csupán. Jól gondoljátok meg mit kértek!Olyannak kell lennie, ami megmenti a vesztébe rohanó emberiséget. A szolgálók válaszának is, az emberiség javát kell szolgálnia! Semmi másról nem beszélhettek!Ha csak egyikőtök hibázik, itt maradtok bezárva mindannyian, az idők végezetéig. Szálljatok hát magatokba! Kérdezzetek bölcsen! Válaszoljatok megfontoltan!
Mélységes csönd, és döbbenet lett úrrá a toronyszobákban. S az angyal távozása után, minden ajtó, mind a hét lakatja hatalmas kattanásokkal bezárult. Napokon keresztül, egyetlen hangot sem lehetett hallani. Egymásra sem bírtak pillantani a foglyok. Eközben a Föld nevű bolygóra, három napos sötétség borult, és minden élőlény, mély álomba szenderült.
A harmadik nap hajnalán, megtört a csend. A Gyűlölet szólalt meg először. A Szeretethez fordult. - Kérlek szeress! - mondta. A Szeretet a könnyeivel és az ölelésével válaszolt. A Közöny így szólt a Törődéshez: - Törődj velem is mostantól kérlek! - A Törődés, a testével takarta be a közönyt. Az Irigység lesütött szemmel szólt a Jó szàndékhoz: - Kérlek add nekem a szívedet! S ettől kezdve kettőjükben; egy szív dobogott. A Félelem arra kérte a Bátorságot, hogy ne féljen tőle sem többé! Innentől kezdve, igaz barátok lettek, és együtt nem ismertek akadályt. Az Árulás a Bizalom felé fordult: - Taníts meg a hűségre! A Bizalom gyöngéden megfogta az Árulás kezét, és többé nem engedte el. A Bosszú kegyelmet kért a Megbocsájtástól, aki megbocsátással válaszolt. A Hazugság így szólt az Igazsághoz: - Add nekem a szavaid kérlek! S az Igazság, az összes szavát elajándékozta a Hazugságnak. A Szegénység arra kérte a Gazdagságot, adjon Neki is bőséget. A Gazdagság mindenét odaadta a Szegénység kezeibe. Végül a Háború szólalt meg. Így szólt a Békéhez: - Önts nyugalmat a lelkembe kérlek! S a Béke beleköltözött a Háború szívébe.
A Föld őrzőinek a lelke megtelt örömmel. A Békesség Angyala színarany színben ragyogott fel. A toronyszobák ajtóiról lepattantak a bilincsek. A Tejúton új csillagok születtek. Az emberiség felébredt mély álmából. A sötétség erői, és a fény szolgálói; örök békét kötöttek egymással, az emberek szívében is. A szenvedés eltűnt a Földről, és örökre felszáradtak a könnyek...
