Bemutatkozás:

10 éves koromban vetettem papírra az első verset. Attól a perctől kezdve minden ami megérintette a lelkem megihletett és általában vers, néha rövidebb mű kerekedett belőle. Tetszett az amikor írok, felemelő érzés volt akkor, s az a mai napig. Pillanatok alatt összeállt egy-egy vers és gondosan őrizgettem őket füzetekbe zárva, de most úgy döntöttem szabadon engedem őket, hogy saját útjukat járhassák, ha az Ég is úgy akarja.
Korábban csak családtagokkal, néhány kedves ismerőssel osztottam meg őket, gondolván nem biztos, hogy a tágabb értelemben vett világnak szüksége van rájuk. Aztán jött az érzés, megosztom másokkal is, hátha reményt, hitet, mosolyt vagy erőt meríthetnek a soraimból, vagy bármit amire szükségük van, mint ahogyan jómagam is így éreztem akkor, amikor alkotásaim megszülettek, s amikor újraolvastam őket.
Az alkotásban ott él az alkotó és fordítva. Az alkotás éppoly' élő, mint alkotója,  s megannyi jelentést hordoz attól függően, hogy ki olvassa, s hogy mikor.