Katona

Részlet / Kész

Katona

 

Lengő lápba lép a ló. Hátán katona …

Letűnt sereg alszik itt. Talán hat tonna …

 

Hátamba varrt zászló, tán másként eltűnne.

Homok pereg szememből … az ott egy dűne?

 

Haladunk. Szellent a talaj, fojt tetem-gáz.

Ó nemes történelem, te lelakott ház!

 

Már csak azért megyek, mert mondta nagyapám:

Az élet megy tovább, s te élet vagy unokám!

 

Markomban a dárda ceruzává kopott,

Kardomba az idő vörös rozsdát oltott.

 

Sarkantyúmat olaszhonban már eladám,

Hadd szeleteljen pizzát vele a talján.

 

Zabolám nekem sincs, lovamnak se legyen,

Magától is felmegy az ismert sors-hegyen.

 

Szuszogó pára, vele vagyok itten úr,

Haladunk! Én és ő: a néma kentaur…

 

Hátasomról amikor már már leesnék,

Tekintetet érzek … mintha hátam lesnék.

 

Furcsa csikland mászik eközben fülemen…

Hirtelen mozdulat. Elkapata türelem…

 

Múlt-küldte jövő-levelet tart kezem:

Már süti kenyered kötényes kegyelem.

 

Kopott csizmám térdig ázik, már úsztatok.

Hit, remény, ha már itten vagytok, toljatok.

 

Hiába minden, már sárlébe kiáltok.

Maradtam volna helyben, mint okos mások … !?

 

Ami legkönnyebb azt emelem magasba:

Víz fölött partot céloz dárda-ceruza …

 

S miközben lélegzetem a láp elveszi,

Egy VERS kötelet dob nekem … bár oly messzi