Volt egy kedves barátom, aki rajongott a nőkért. Mindig volt neki valakije. De egyszer csak aszály lett. Nem tudni, hogy jött ez a nagy változás. Talán az egyiptomi jóslat? Vagy a klímaváltozás? Senki nem tudta rá a választ még ő sem. Szörnyű időszak volt az életében. Senki nem állt vele szóba, senkinek nem kellett. Így teltek a hónapok, s majd az évek. Végül az imái meghallgatásra találtak és megismerkedett egy Vulkánnal.
Gyönyörű volt, mint vulkán. A természete elragadó, kedvessége végtelen és ragaszkodó, mint a sárfolyam. Ám a barátai mondták neki, hogy előbb egy geológus kalapáccsal kapargassa meg a felszínt és vizsgálja meg jól, mi található ott, mert most szunnyad, de bármikor kitörhet, és akkor Isten irgalmazzon a lelkének! De nem, ő eltökélt volt. Szerették egymást. Furcsa kapcsolat volt az övék. Mivel egy vulkánnal járt, az emberek összesúgtak a hátuk mögött. De ez őket nem érdekelte és ez így is volt rendjén. Idővel viszont a magma kamrából felszínre kezdtek törni a mérges gázok és a pokol néhány alkalommal majdnem elszabadult. Így ment ez hónapokon keresztül. Végül a barátom megunta a mérges gázok szívását és a kisebb kitöréseket és elhagyta a Vulkánt. Ekkor kezdődtek a sodrások.
Egy vulkántól nem lehet csak úgy megszabadulni! A barátom ennek az ellenkezőjét hitte. Úgy gondolta, ha nem túrázik többet arra felé és nem mássza meg a lankás, sziklás lejtőit, akkor nem lesz gond. De nem így volt. A barátom felébresztette a Csipkerózsika álmában szunnyadó Vulkánt, ami most el akarta pusztítani őt és a szeretett Faluját. Óriási robajjal tört ki! Még az Interneten is lehetett hallani! Hiába menekült bárhová, a kitörés elől nem tudott hova elbújni. Először a piroklasztár söpört végig a Falun, felperzselve mindent. Majd jött a tűzforró lávafolyam. De a barátom szembe szállt vele. Jogi lépéseket tett a kitörés ellen. Ezeknek nem tudom mi lett a vége, de amilyen állapotok uralkodnak a Faluban, szerintem semmi. Mindenesetre az őrjöngő kitörés folytatódott! Sőt, már genetikusokat megszégyenítő ügyességgel klónozta magát! Hiába tiltották le az egyiket, jött helyette egy másik. Egyre több vulkán okádta magából a dühét a Falura, mintha körbevették volna, azzal a nem titkolt céllal, hogy elpusztítják azt. A barátom barátai is harcoltak ellene, de mint minden csatában, ebben is voltak, akik elestek. Végül a Herr Polgármester válsághelyzetet hirdetett és az Állam Kormánya segítségét kérte.
A Kormány segített, és a Faluba vezényelte a szomszédos város laktanyájában élő katonákat és azt a néhány tankot is, amelyeket nagy nehezen sikerült bekurblizni. Jött néhány helikopter is, amik segélyt szórtak le, de ekkora már a civil lakosság nagy része migránsnak állt és taxikkal nyugatra menekült. Vadászbombázó gépeket nem tudtak bevetni, mert nem volt mit ledobjanak, de ha lett is volna, benzinre már nem volt pénz. Az elfogyott a tankok üzemeltetésére. Ezek után felállt a Vezérkar is és elkezdődött a „Ne szeress többet Vulkánba-hadművelet”. A Barátok és a katonaság hősiesen harcoltak a Vulkán ellen. A nap minden órájában lávás csaták folytak a Falu utcáin. Méterről méterre, házról házra, utcáról utcára seperték el a lehullott hamut és az odaszáradt lávát a hősök, és már-már úgy tűnt győzelemre áll a háború, mikor a Vulkán végső elkeseredésében felmenekült a falu legmagasabb dombjára, hogy egy utolsó nagy robajjal elpusztítsa a szeretett Falumat! Ám az utolsó utáni pillanatban a Kormány és a Szövetséges Erők közt létrejött Top Secret megállapodás keretein belül a Dunán állomásozó csata- és anyahajók felúsztak a Kis-patakon a Falu tavába és onnan indították el a végső inváziót. Még épp időben! A Szövetséges Erőknek volt pénzük benzinre, így a bombázók fel tudtak szállni és vízzel locsolni a Vulkánt. A csatahajók is vízágyúkkal locsolták. Ekkor már tudni lehetett, hogy ez a háború a végéhez közeledik.
Végül a Vulkánt sikerült kiszárítani és összeesett. A rendőrég elfogta és letartóztatta. Az ellene felhozott vádak a Barátom zaklatása és a Falu ellen elkövetett súlyos testi sértés voltak. A Vulkán nagy nehezen bűnösnek vallotta magát és életfogytig tartó ki nem törésre ítélték, melyet egy szigorított nemzeti parkban kellett letöltenie. A Barátom megnyugodott és az élete visszatért a rendes kerékvágásba. A Falut az ENSZ által adott segélyből újraépítették és a lakosok egy része visszatért. A másik része nyugaton maradt, mert ott jobban érezték magukat. És végezetül mi volt az a Top Secret megállapodás? Nem tudom pontosan, csak azt vettem észre a hírekben, hogy végre van vizük a szomjazó sivataglakó embereknek, míg a Falu tava kiszáradt.
