Címtelenül

Részlet / Kész

Címtelenül

 

Rügybehámlott tavasz kószál itten,

kénszívben sétál Jószagú Isten,

elbotlik a dérszomjas alkonyat,

görcskézzel apró Bábelt válogat.

 

Távrévedt szemen némán ülő pók,

pingvintáncot tappognak nagyapók.

A gyümölcs: Legenda ... virág: Emlék.

Fátyolként suhannak bomlott elmék.

 

Vékony jég szívdobbanásnak a lét,

árnyak hordják szét oszló tetemét.

Filléres fényt szorongat öklöm...

Csönd! Ha jobban szorítom, megölöm.

 

Egy feszülten keresi az egyet,

kettő ok nélkül Szent Várost éget,

háromnak már ellenség egyesek ...

ne csodálkozz, ha néha elesek ...

 

Két vállra tett remény ordítva szül,

kis testekből Taügetosz épül.

Tudom már mi a Grál: Utolsó könny!

... mit eltemetett fájdalom, közöny ...