Talán ők se tudják

Teljes mű / Kész

Szeretet lakik az emberekbe'
- talán ők se tudják-
de én belátok a lelkükbe

Tavasszal és ősszel
mikor kisfákat visznek ültetni
mosolyt látok szemükbe'.

Sose mennek el mellettem
anélkül hogy megkérdeznék -
‘mit és mennyiért vettem’

És én szivesen elmondom nekik
miután a kötegemet
rövid pihenőre letettem.

Ők is kell még ültessenek itt meg ott,
pótolni kell hiányokat
miket idő meg a nyúlrágás hagyott.

Pár szó után ujra megyünk - sietünk ,
lázasan várjuk a pillanatot
mikor gyumölcsfákat ültetünk.

Búszt veszek a piactól a vasút állomásig,
-onnan vonatozok tovább-
majd vigan cipelek a kertes házig.

Nincsen aki csúnyán nézne, neheztelne
-mintha úttörők lennének-
segitenek versenyezve…

Azoknak irok kik nem látnak a lelkekbe,
ültessenek kisfákat
és bizzanak a hétköznapi emberbe’.

Bizzanak még akkor is ha egynéhányan
felszinileg közömbösek -
álmaikban ők is kisfákat ültetnek ;

Nagyvároson él velük, a jövő reménye
hogy egy szép napon majd
kisfákat ültetnek el a kertjükbe.

Szertem őket. ha nem is szóllnak hozzám,
szivesen osztanám veük
termőre forduló kisfám.

Mert én tudom - szeretet lakik az emberekbe’
-talán ők sem tudják-
de én mind többször látok a lelkükbe.