sub rosa

 ((lat., a. m. a rózsa alatt), képletesen és közmondáskép a. m. bizalmasan vagy titoktartás mellett, p. közölni alamit valakivel. Már az ókorban a rózsa a hallgatás jelképe volt. A régi vagy modern mese szerint a szerelem istene egy szép rózsát ajándékozott a hallgatás istenének, Harpokratesnek. Amor azért adta e virágot a hallgatási istenének, hogy ne födözze fel Venus titkos beszédeit és tetteit. Innen ered a szokás, hogy a víg lakomákon az asztal fölébe rózsákat függesztenek. Ez a rózsa bátorítja őket, hogy beszédeiket nem fogják dobra ütni.)

amikor csokorba fogod a lopott virágokat és nekem adod őket, én meg csak azt mondom: a szobámba már nem fér több hervadás.

Te leharapod a szirmokat és mohón elrágod őket, recsegnek és sikítanak a fogaid alatt (de mi megszoktuk már itt, kettőnk között, hogy sosincs csend, vagy ha mégis, akkor az túl hosszú ahhoz, hogy felfigyeljünk rá), és a vörösek meg a rózsaszínek úgy csorognak le az álladon, mint a friss vér, és megcsókolsz, és tüske-ízű vagy.

amikor megszólal egy cselló egy üres teremben, és nincs visszhangja. Kint elered. Valaki hall, és sír. Talán az ő torkában jött fel a keserűség, amibe beleszakadt a húr.

amikor reggelre egy meleg fényfolt költözik az arcodra a függöny semmilyen mintáján át, és olyan hirtelen ér a világosság, hogy pár pillanatra azt hiszed, látod Istent, pedig az első sorban ültél a temetésén és egy berkenyeágat figyeltél végig, meg egy keselyűt, aki összetéveszthette a vörös bogyókat egy halott őz szemével. A berkenyeág csendes, és te tőle tanultad az alázatot. Mindenki rajtad nevet.

amikor fátylat tartok a szemeim elé, mint egy hitves, és azon át nézek rád. Valakire. Akárkire.