"én példaképként valami földöntúli lényt képzeltem el , aki szintézise az evilági jónak . Az alapállás apámék becsületessége volt . Lassan ahogy teltek az éveim úgy raktam össze mozaikszerűen ezt a lényt , amelynek földi tükörképe én magam vagyok , innen- onnan összeszedve .Olvasmányaimból , környezetemből , mozikból , tévéből .Szimpatikus gesztusokat , hanghordozást , fejtartást , mozdulatokat , attitűdöket gyúrtam össze arra gondolva , hogy én magam állítom össze a stílusom , ami egyéni s felismerhetetlenül én vagyok. Persze egy-egy ellesett ajakbiggyesztéssel le kellett tesztelnem a környezetemet is. Amennyiben sikert arattam vele megtapadt. Biztosan tudom ,ahogyan rágyújtok egy cigarettára valamely vasárnapi ebéd után azt Kálmán bácsitól lestem el. Ily módon hiszek a halhatatlanságban. Kálmán bácsi addig él míg vannak vasárnapi ebédek és utána a szokott dohányzás."
Egy része "kizuhant" belőlem ,aztán "Legoztam"!
szerző
Kései eszmélés
Jelenetek egy családból
Részlet / Piszkozat