2020.12.04.
szerző
Belülről a végtelent
Teljes mű / Kész
Űrhideg, fekete végtelenbe zárva
tapadok a semmibe, létem kitárva…
a határtalanság fájdalmát érzem,
a „van” hiányát a foghatatlan létben.
Szívemből hasítok ki egy darabot,
azt se bánom, ha nem is maradok,
de itt valaminek most lennie kell,
tátongó seb a lét tere nélkül e hely.
Elég egy, csak egyetlen szívdarab,
s máris csírázik a lét, meghasad,
és belőle kacsokban tör fel az élet,
zihálva, lüktetve tombol a végzet.
Fénylő szárakból levelek szakadnak,
a bimbók újra és újra meghasadnak,
szökőkútnyi virágok bomlanak alá,
bennük születik a lét és velük a halál.
Mint forgó fényzuhatag ömlenek
a „nincs”-re, s vanná lesz az ömleteg,
körbevesz, felemel, bennem táncol
a lét, mint még sehol, soha máskor.
Gyermekként bújok a levelek alá,
befelé az idő végetlen, nincs halál,
csak a pillanat, mely egyre mélyebb,
míg a lelkemé, addig nem ér véget.
Fényvirágok szirmába olvadok,
belülről érzem az isteni illatot,
és a párhuzamos fényereken át,
simítom a lét minden szirmát…
… hajlítok belőlük gyenge ívet,
s mint szivárványban a színek,
simul egymásba a sötét és a fény…
létrejön újra a világ, s benne én.
Ám a sötétnél is van sötétebb,
feketénél feketébb a végzet,
kerek szája láthatatlan t&aacut
Szerző további művei:
-
Vers
Földi Ádám Páros óda -
Vers
Földi Ádám Hűség a nincshez -
Vers
Földi Ádám Fényfelszabadítás