Az égi sugallat
Egy szikrázóan fehér téli reggel, Boróka, álmából felébredve különös dolgot vett észre. Kitekintett meleg takarója alól, s ámuldozva dörzsölgette szemeit. Apró ablakába a hajnal csillaga, leheletét hagyta, majd csillagporát szórta.
Jégvirágok sora gyülekezett. Ezt látva a huncut boszorka felnevetett. - Ilyen csodát régen láttam! Gondolata szárnyra kapott, örömében dúdolgatott.
Most ébredtem szép álomból,
egy káprázatos világból.
Hol keresztanyám a Csillag,
ki nékem üzenetet hagy.
Holnap hajnali órában,
felébredek még korábban.
Hozok neki lépes mézet,
készítünk majd csodaszépet.
Égi sugallat volt az, miszerint pontban három órakor újra eljön keresztanyja. A leány lelkét meghatotta, hogy együtt fognak valami érdekeset tenni. - Tudom már! - kiáltott fel izgatottan. - Mézeskalács süteményt kell készíteni. Nézett jobbra, nézett balra, de kötényének se híre, se hamva. - Talán Kánya Zsombornál hagytam? - morfondírozott magában. – Legjobb, ha nem is keresgetem, hanem megkérdezem magát a manók büszkeségét. Sebtiben felöltötte ünnepi ruháját és máris szaladt, legjobb barátjához.
Magas hegyvidék galagonyás lejtőjén, lázas sietségben iparkodott lefelé. Egy piros sálat tekert nyaka köré, és jól a fejére húzta pitypang bojtos sapkáját. Barna haja incselkedően ki - kibújt alóla.
A mezőt hópaplan takarta, így hamar megtalálta azt a kis bokrot, ahol az arasznyi úrfi lakott. Játékosan felkiáltott. :- Zsombi! Zsomboló! Jer ki gyorsan belep a hó!
A manócska, rövid morgás közepette bújt elő. - Hácskászász szácskászmász…
- Mi történhet télvíz idején, mi ilyen fontos lehet? ! - faggatózott kissé paprikás hangulatban.
- Üdvözöllek manóuraság! - szakította félbe a zsörtölődést Flóra Boróka.
- Szerbusz kicsi lány! - köszönt végre illedelmesen a fura figura is.
- Mi járatban vagy erre? – kérdezte.
- Képzeld csak morgós mackóm! Holnap hajnalban, Csillag keresztanyámmal fogok apró süteményt sütni. De valami csínytevés folytán, nem lelem a köténykémet. Egészen véletlenül nem tenálad felejtettem? - érdeklődött a boszorkány, majd mosolyogva kacsintott.
Kánya fickó arca elpirult. A hidegtől-e, vagy a szégyentől, még most sem tudja a jó boszik gyermeke. Némi habozás után a pöttöm lény elárulta, hogy biz ő csente el. Rögvest előadta, gondosan összehajtva, a fagyöngy mintás mellénye mögül.
- Nem állt szándékomban megtartani a kötényedet, csak szerettem volna részese lenni annak, ha perzselsz valami finomságot. S mivel haspárti a tündéri tagságom, így falatozni kívánnék belőle. Nem bánod, ha segítek? - tudakolta a pírtól küszködő apróság.
-Ó! Dehogy bánom! - fakadt ki az ifjú hölgy.
- Tarts velem, kérlek! Beszerezzük az alapanyagot az édességhez. – nyilatkozott lelkesen.
A pöttöm ficsúr és a cserfes lányka, kéz a kézben indultak el. Szokatlan lábnyomok tarkították a hópihe szőnyeget. Besétáltak a faluba, egészen a vegyesboltig. Csodálkozva léptek be a kereskedés ajtaján.
- Tyű a hétszázát! – ámult el Zsombor. – Mennyi minden van a polcokon!
- Nem baj, mi csak a süteményhez vásárolunk. - csitította csalánképű pajtását boszorkánk.
- Itt a lista. - vetett véget a fecsegésnek Boróka.
Erre a hangoskodásra jött elő egy vénséges vénember.
- Isten hozott benneteket! - köszöntötte jövevényeit. - Mi szél fújt felém titeket?
- Szeretnénk beszerezni a hagyományos, mézes - mázashoz valókat. - buggyant ki egy pár csendes szó a lánykából.
- Sorold fel és hozom. - pöfögött a szakállas és csöndben csoszogó apó.
- Fél kiló méz, egy kis üveg baracklekvár. Cukor, zsiradék, négy tojás. Liszt, citrom, fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, kardámom, kakaó, gyömbérpor és ánizs. Ó! Na és sütőpor. - fejezte be fülig érő szájjal a fruska.
Az öregapó mindent beletett egy karácsonyi mintás kosárkába, és elköszönt a két jó baráttól. - A macska csípje meg! Majdnem elfelejtettem mondani. - dörmögött mégis.
De már ekkor ez a kettő, kint topogott a ropogós hóban.
Ezért apóka utánuk indult, s a jégcsap-csipkétől csöpögő eresze alatt, elpöfékelte mondanivalóját.
- A faluban betegek a gyerekek. Meglátogatjátok őket? - érdeklődött kíváncsian.
- Persze természetesen! Most igyekeznünk kell, de ha kész a sütemény, viszünk belőle mindenkinek. - jött a válasz izibe.
Boróka és Zsombor izgatottan folytatta tovább kalandos napját. Az idős úr pedig, elégedetten csukta be az áruda nyikorgó bejáratát.
A hazafelé vezető úton nem sokat beszélgettek. Mivel hideg volt, s nem szerettek volna torokgyulladást kapni.
Zsombi azért mégsem bírta ki teljesen csendben. - Ugye tudod, milyen módon kutassuk, tavasszal a szív alakú vadvirágot? ! - pislogott nagyokat.
- Igen tudom. - mondta a boszorka.
Otthon Zsomboló nótázva gyújtott be az oroszlán lábakon álló öntöttvas kályhába. A ropogó tűz látványa és a pattogó fa hangja elálmosította. Békésen aludt el picurka hintaszékben.
