Életünk folyamatos változás. Sokszor a csendben jönnek a legjobb ötleteink, mert a csend egyáltalán nem néma. Ott születik a legtöbb megértés.
szerző
A beszélő csend
Teljes mű / Kész
A beszélő csend
Hol egyszer szó áradt,
Ott most csend honol,
Hol édes, hol búskomor,
De terjed már a fény mindenhol.
Lángra gyúlt, s ég,
Talán néha perzsel még,
De már nem tombol,
S nem dúl, mint a vad vihar.
Megbékélt a lenttel, s fenttel,
S megbékült a mindenséggel.
Hallja már a szél szavát,
S érzi az üdítő eső finom illatát.
Érti már, ha zúg,
Ha zeng, ha dörög,
S látja már mi a múló,
S mi az örök.
Napnyugta után a Nap újra felkel,
Lassan felúszik újra az égre,
S aztán delel.
Majd újra nyugodni tér.
S minden nap várja:
Az Új, s mégis régi Fény.
Írta: Szévi
2017. 07.16.
Szerző további művei:
-
Vers
Szévi Egy csepp vagy -
Vers
Szévi Álmokból szőtt valóság -
Vers
Szévi Ha a mindenség Rád kacsint… -
Vers
Szévi Napsugár