Bemutatkozás:

Kedves Betérő!

Nem vagyok író és költő sem.
Anya vagyok és feleség. A család motorja. A levegőben úszó porszem és a biztos kikőtő is én vagyok. Attól függ, honnan nézel.

1992.01.19-én kaptam egy kulcsos naplót. Aznap beleírtam hányadikos vagyok (6), mi a kedvenc ételem (rizibizi) és kit szeretek titokban az osztályból (nem mondom meg...). Aztán szépen, sorban a többi titkomat is. Közel 20 éven át ezek a kis bejegyzések két könyvet töltöttek meg, míg 30 évesen úgy döntöttem: elég volt. Addigra már tudtam, hogy az írás nekem több, mint kikapcsolódás, inkább terápia, vagy lelki szemetesláda, ha úgy tetszik.

De akkor megszületettek a fiaim és nem volt idő lelkizni, ahogy aludni sem. Ahogy nőnek ők, úgy rövidülnek az éjszakák és az elzombisodásnak úgy tudok gátat szabni, hogy püfölöm a klaviatúrát. A naplót felváltotta a blog, és fiaim szórakoztatására sorban születnek meg meséim. Ezeket mutatom meg itt, ezen az oldalon.

Hobbiból írok, annak is az elején vagyok. Nagyon örülök minden kritikának, el tudom fogadni a negatív visszajelzést is, ha az építő jellegű és hozzájárul a fejlődésemhez. Ez ittlétem célja is, és egyben elvárásom is az oldallal szemben, hogy végre őszintén bírálják írásaimat. Akár az írótársak, akár egy betévedő olvasó.

Köszönöm, ha elolvasol és reagálsz!

Jó szórakozást!