Valamikor az ember úgy érzi elfárad a mindennapjaiban. Van úgy, hogy úgy érzi semmi sem sikerül igazán. Olyankor jó ha valaki kirángat a gödörből és felráz minket, és megmutatja miért is olyan fontos, hogy itt van ebben a földi létben.
szerző
Túllépni a múlton
Részlet / Kész
Túllépni a múlton
Felégettem minden hidat mögöttem,
Nem nézek vissza oda ahonnan jöttem.
Habokból kiszálltam az óceán vizéből a partra,
Nem írtam névjegyet az elhagyott falakra.
Lábnyomomat elmossa a víz, mikor tovább lépek,
Szemem előtt peregnek még a régi képek.
Voltam már lent és voltam egyedül,
Felálltam hittem benne, hogy sikerül.
Tudtam mindig, hogy sorsunkat megírták a csillagok,
Az élet könyve kissé ugyan megkopott,
De ott hagytam magamból egy darabot.
Minden pillanatnak varázsa van a múltban,
Érezni s látni fogod minden ki nem mondott szóban.
Ha egy dallamot hozzád sodor a szél,
A zene majd régmúltról mesél.
Felrémlik egy pillanat, és a várad összeomlik mit magad fölé húztál, hogy védelmezve álljon,
Nem akartad, hogy ez az egész újra rád találjon.
Egyszer azt veszed csak észre,
Hogy nem esel már tőle többé nagy kétségbe.
Elengeded a fájó szavakat,
Hiszen sikerült felégetni magad mögött a hidakat!
A jövőd fényes, és a világ tárt karokkal vár,
Nem sír a szem többé és nem szól fájón a száj.
Felépíted, ami összeomlott rég,
A múlt csak maradjon egy szép emlékkép.
Előre tekints és lásd a jeleket,
Hisz, Isten ott van és fogja a kezedet!
Szerző további művei:
-
Vers
Oláh Timea Látsz engem? -
Vers
Oláh Timea Hidd el! -
Vers
Oláh Timea Varázslat -
Vers
Oláh Timea Útmutató a léleknek!