Bemutatkozás:

Óvodás és iskolás éveim nyári szünideit egy börzsönyi kis faluban töltöttem nagymamánál, aki rendszeresen magával vitt az esti tollfosztásokra, kukoricamorzsolásokra, ahol az idősebb emberek mesékkel, elbeszélésekkel ütötték el az éjszakába nyúló munka fáradtságát és monotonitását. Ekkor szembesültem először a történetmesélés erejével. A mai napig jóleső érzéssel gondolok vissza ezekre a békés időkre. Miután megtanultam olvasni, ez később is fontos része maradt az életemnek, szélesedni kezdett a világ, és lassan önálló alkotásba kezdhettem. Szeretem a történelmet, egyre inkább az ilyen témájú írások érdekeltek. Rajongtam a kalandregényekért, de a száraznak mondható, tényszerű olvasmányokért is. Térképeket rajzoltam, országokat, és azok valós, vagy kitalált hódításait, amelyek idővel életre keltek a fantáziámban. Jöttek a csaták, szinte láttam magam előtt a katonákat, a hadvezéreket, a tomboló ütközeteket.
Rajongtam a 80 huszár című filmért, és nagy kedvvel olvastam Jókai Kőszívű ember fiai regényét, vagy az Egy bál című novelláját. Talán ezek voltak a legfontosabb hatások, amelyek ennek az írásnak a magvait elvetették, egy álomét, hogy egyszer majd születik egy saját kézzel illusztrált, misztikus kalandregény, amelyhez saját kultúrám alapjait használom, a Kárpát-medence örökségét.