Bemutatkozás:

Szigetváron élek, három felnőtt gyermek édesanyja vagyok. Gyermekkoromtól kezdve elbűvölt a mese, és ebből nem nőttem ki. Óvónőként sokat meséltem csoportomnak, sok meséhez, foglalkozáshoz készítettem szemléltető eszközöket.  Midig szerettem alkotni, létrehozni valamit. A meseírás nem tudatos meseírással kezdődött. Gyermekeimnek meséltem, kitaláltam, közösen kitaláltunk meséket.

Nagyon szeretem a kavicsokat is, gyűjtöttem őket. Mondhatni, amikor már nem fértem el tőlük, kezdeni kellett velük valamit. – de ez közelről sem igaz. Láttam festett kavicsokat, igényes szép munkákat, a gyerekekkel óvodában is festettünk rájuk kedves motívumokat. Valahogy összeállt a kép bennem, ha meséim szereplőit megfestem kavicsra, eljátszható a mese. Elkezdtem a legrövidebb mesémmel. Kiscsoportos korosztály egyszerű és rövid meséjét festettem meg először a „Napramorgót”. Azóta sok mesét írtam, sok kavicsmesét készítettem. Ritánti néven írom és készítem őket.  ( Rita+Tánti) .

 A kavicsmese több mint a mese! Egy olyan mesélés, egy olyan együttlét gyermekünkkel, ami egy külön világba visz el.

A Kavicsmese két szívemnek kedves dolog összekapcsolása. A mese, amit mindannyian szeretünk, ami által megismerjük ezt a világot, és magunkat is. ( „A mese az a ÁBC – s könyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni” – vallom én is Bruno  Bettelheim – mel együtt ) A kisgyermek a tanulás folyamatában, gyorsabban tanul, gyorsabban reagál azokra az információkra, amiket minél több érzékszervével foghat fel. A kavicsmese ezt hozza létre.

. Keresem a formát, amivel megjelenhet a mesét szerető, játszó kis és nagy gyerekek előtt.