Zuhanás

Az ujjaim már nem sokáig bírják. Érzem, hogy lassan az erőm elhagy és zuhanni fogok. Ha az utolsó erőm is kiszáll az ujjaimból, akkor nincs tovább, a mélység fog magába fogadni.

Ott állok a szakadék szélén és nézem a tájat. A havas hegycsúcsok körbevesznek. Olyan, mintha a Nap is közelebb lenne hozzám, annak ellenére, hogy sokkal hidegebb van itt fent, a hegytetőn. Alattam, messze a távolban egy traktor szántja a mezőt, nem messze tehenek legelésznek, miközben felettük egy sólyom keresi fentről a napi betevőt a fiókáinak. Olyan szép és békés minden, de hirtelen felkerekedik a szél, belekap a kabátomba és érzem, hogy valaminek ott hirtelen vége lesz. Az eddigi békés és nyugodt nézelődést kizökkenti valami más, valami olyan, ami változást hoz ebben a harmonikus nézelődésben. Eddig a szakadék szélén állva a csodálat uralkodott rajtam, most hirtelen az iszonyat kerekedett felül. A szél megbillenti a stabilitásom és már nem tudom visszaállítani az egyensúlyt, valahogy a szakadék széléről a mélybe ránt. Még egy utolsó mentsvárként sikerül megfordulni és elkapom a szakadék szélét, hogy görcsösen kapaszkodjak meg abban, ami még maradt a hegytetőről nekem. Lógok. Az ujjaim tartanak még vissza attól, hogy ne zuhanjak tehetetlenül a mélybe, elfogadva a gravitáció egyszerű nagyságát. Ott lógok a semmi tetején, tudom, hogy fel kellene kapaszkodjak és visszajutni a hegytetőre, hogy soha többet ne álljak ki ennyire a szakadék szélére és messzire fussak onnan, de nem megy. Valami érthetetlen tehetetlenség lesz úrrá rajtam, lógok tovább, de érzem, hogy az ujjaim már nem sokáig bírják tovább tartani magam. Aztán feladom. Zuhanok. Lepereg némi filmkocka, de....

A következő pillanatban földet értem. Talán egy másodperc sem volt a zuhanás, alattam egy kiugró szirtpadon sikerül a lábaimat megvetnem. Gyorsan számot vetek és keresem a sérüléseket, de nincs semmi, ami kárt okozott bennem. Nem nézek hátra, csak megpróbálok felkapaszkodni. Egy perc múlva már háttal állok a tájnak a hegy tetején. Lassan megy le rólam a feszültség és lesz egyre erősebb a nyugalom. Megfordulok és újra megcsodálom a tájat, hogy elinduljak lefelé a tetőről.