Várakozás

Részlet / Kész

Ülök a csöndben,

Hátamon verejték csorog.

Tétlenségre ítéltek most az angyalok.

Odakint a hőség tombol,

Szívem egy érintésre vár.

Fejemben torlódnak a verssorok.

 

Tétlenség, türelem, nem való nekem,

Én mindent most, és rögtön akarok!

Mégis várok, mert megtanultam már.

A türelem hiánya a húsomba vág.

Testem követel, kér, könyörög,

Én mégis várok, s a lelkemre hallgatok.

 

Lelkem, mint igazgyöngy

Megtisztulva vár.

A kagyló, mely növesztette,

Elengedte már.

Én várok a csöndben,

Várom azt, hogy rám találj.

 

Legbelül ordítok: itt vagyok! Nézz rám!

Találj végre rám!

De csönd van, senki sem szól.

És én csak várok, és várok,

Még ezer évig talán.