Villanások

A bárpultnál ülsz, vadító fekete ruhában, amiből a combod kivillan, köszönhetően a bárszéknek, amelyen nem tudsz máshogy ülni, csak szexin. A harisnyád csillogása egy dolgot emel ki még jobban rajtad. Kezedben az apperol, és közben mosolyogva nézel. Még nem vagyok biztos benne, hogy engem akarsz, de remélem. Minden idegszálam rád gerjedve rögzíti a képet, amely rólad készül, hogy másnap is emlékezzek rád.

Villanás.

A következő emlékem az, hogy már nincs rajtad a ruha, már csak a harisnya maradt. Rajtam lovagolsz, hajadat dobálva adod át magad az élvezetnek. Markolsz, csípsz, harapsz. A lényeg, hogy érezd azt, hogy még mindig ember vagy.

Ismét villanás. Reggel van, rajtad nincs semmi, rajtam is hasonló ruha darabok. Fekszünk egymás mellett, karom a tiéd cirógatja, de a vágy újra felkorbácsolódik irántad.

Újra villanás után, kiderül, hogy nincs kedved menni, élvezni akarod a pillanatot és megélni. Meztelenül fekszünk egymáson, közben a mellkasomat cirógatod és mosolyogsz. Jó velem a pillanat. A reggelit ágyba kapod, illetve a kávé is ott gőzölög a tálcán. Közben bámulom a takaró alól kikukucskáló testrészeid és kihasználom a fedetlenségüket.

Újabb villanás után már este találkozunk a nagy rendezvényen. Ott feszítesz a párod mellett. Távolról figyellek és látom, hogy magabiztos vagy. Ez szenved csorbát, ahogy meglátsz engem. Azonnal kiesel a szerepből , de csak két pillanatra. Nekem feltűnt, másnak nem.

Most valami nagyobb hatásszünet következik. Repül egy üveg pohár felém, benne valószínűleg tiszta vodka lehetett. A kezed csapódik a dobás után és hallom a hangod, ami most nem békés. A pohár mögöttem csapódik a falba. Ki vagy akadva, de mindegy. Így is kivánlak. Még két dobásod van. Aztán a farmer és a bakancs rajtad maradva ülsz ismét rajtam. A különbség csak annyi, hogy már nincs melletted más. Én nyertem.