Szentek

Ablak

Teljes mű / Kész

Szentek
Kornélkának az otthon, a falujukban megszokott kis Isten-háza élménye után az első pillnatban még a lélegzete is elállt, amikor a nagymamája kezét fogva belépett a püspöki székhely dómjába. Lenyűgözték-elkápráztatták a hatalmas falfestmények, jólesően megborzongatta a magával ragadóan áradó orgonaszó és épületet zsúfolásig megtöltő hívek erőteljesen hömpölgyő éneke. Ám a legnagyobb hatással mégis a téli áttört napsütésben csodálatosan felcsillanó színes üvegablakok látványa volt rá.
- Nagyi, kik azok a nénik és bácsik ott az ablakokon? - fordult suttogva a nagymamájához, s a biztonság kedvéért rájuk is mutatott.
- Szentek, Kornélkám - válaszolta a nagyi tömören, majd kedvesen csendre intette a kisfiút.
Pár nappal később, a téli szünet utáni első hittanórán épp a szentekről volt szó az iskolában, s a hitoktató felütésként megkérdezte a gyerekektől, hogy szerintük kik a szentek? Kornélka pedig, aki lelkesedésében a jelentkezésről is megfeledkezett, mindenki mást megelőzve felkiáltott: - A szentek azok, akiken átsüt a nap.