Mi történik majd, ha az első exobolygó-expedíció valóban megérkezik a céljához?
És ha ott csak egy kicsi műszaki hiba csúszik a tervbe?
Mivel kell megküzdenie az egyetlen, rendkívül képzett, kissé talán túlképzett túlélőnek, akinek minden lehetséges kezdeményezését nem várt módon keresztezi a bolygó egy sajátos lakója?
A Zöld Sára bolygó történetei közül az egyik első egy ilyen helyzetbe került, talán még enyhén Asperger-szindróma felé is hajló, de rendkívül elszánt, tudós-űrhajós monológja ebben a nemhogy nem várt, de addig el sem képzelhető helyzetben.
A novella 2017-ben elnyerte a Trivium Kiadó sci-fi páláyzatának első díját, és teljes terjedelmében olvasható a Trivium Kiadó "Utazók" című antológiájában.
Van jákó papagájod? Ha van, mindent értesz... Én lassan húsz éve élek az ihletet adó QQ-val egy fedél alatt.
Hosszú idő óta mesélem magamnak és néha másoknak is egy idegesítő, lehetetlen, kaotikus, és mégis lenyűgöző bolygó, a Zöld Sára történeteit. A Quéiijja történet nem túl régi, de időrendben a sorozat legelejére kívánkozik. A Quéiijja mese, a Zöld Sára történetek többségéhez hasonlóan önállóan, novellaként is megáll a lábán.
szerző
Quéiijja
Részlet / Piszkozat
(részlet)
...
...
Tizenhét diplomám van. A kvantumfizikától a repülőmérnökin át, az exo-terraformálásig.
És most az a legnagyobb problémám, hogy honnan kerítek magamnak holnapra egy nadrágot.
Pontosítok.
Tizenhét valódi diplomám van, de összesen harminckét képzés, tanfolyam, tréning oklevelét tűzhettem a valahai falamra. Ezek közül e pillanatban különösen az ETT-XL, a kiterjesztett extrém túlélő tréning kitűnő minősítése bosszantó, amely oly sok mindenre felkészítette az űrhajósokat, csak éppen erre nem: honnan szerezzek holnapra egy nadrágot.
Pontosítok.
Nem holnapra kellene, hanem már tegnapelőttre is késő volt. De mivel hiába túrom a harminckét képzettségem minden zugát, egyikben sem rejlik a kérdésre válasz, a probléma holnapután is élő lesz, egészen addig, amíg ennek a téphetetlen, kophatatlan, örökéletű, sugár- és hővédő, kevlár-titán-nanoszenes csodaszövet kezeslábasnak az utolsó néhány foszlánya is le nem cikkan rólam Quéiijja egyetlen tollborzolására.
Quéiijja fedőtollai alatt, hihetetlen puhaságú, levegős, meleg, rugalmas nyaktollágyban ülök. Fejemet behúzom, a nagyjából kétszáz kilométeres sebességű szél még ebben a langyos formájában is gyilkos tud lenni. Lassan combtőig pucér lábammal átkulcsolom a lüktető, forró nyakat, amelyből minden boncolás nélkül is érezhető, hogy Quéiijja melegvérű, illetve melegbelsőfolyadékú, fene tudja, vér-e ez egyáltalán.
A laborban persze rögtön ki tudnám elemezni. De a labor megtalálásának lehetősége cirka-minimum negyvenezer kilométerrel van már mögöttünk, és minden becsült nappal kábé újabb ezer kilométerrel távolabb kerül. No meg ahhoz egy csepp vére is kéne... alig-alig valószínű, hogy Quéiijja önként adna.
Talpammal a vállán kezdődő fedőtollak hengeres tövén támaszkodom. Nagyon vigyázva, hogy lejjebb ne csússzam véletlenül.
Mert a fedőtollak... valami e
Szerző további művei:
-
Regény
Ziegler Éva Ákos könyve -
Szakmai egyéb
Ziegler Éva A rend világa I. -...