szerző
Épek és tébolyultak
Teljes mű / Kész
Megpuhult végtagok kecses ringásában menedéket lel a világtalan.
Szemérmetlen sóhajok közt sínylődik hosszasan bátortalan jelleme.
Hangjának meg-megcsukló, aligha észrevehető rezzenése.
Az egymáshoz simuló ujjak, a közelség felmelegítő érzése.
Kivehetetlen foltok, azokból az emlékképekből, amelyeket mind oly nagyon szeretnétek felidézni.
Ti félresiklottak, utat vesztettek,
Megoldásra váró szerelmesek.
És itt vagytok ti: üldözők és üldözöttek,
Épek és tébolyultak.
Szerző további művei:
-
Vers
Kovács Leila Teljesítőképességem felborult... -
Vers
Kovács Leila Elegancia -
Vers
Kovács Leila Fagyos tél -
Vers
Kovács Leila Hagyaték