Én parázs maradok

Teljes mű / Kész

Azt hiszem, hogy szeretlek,

nem, csukott szemmel is

tudom, hogy szeretlek!

Oly csekély a kétségem,

 

mint volt a születésem.

Ha hold kél és csillagot vet

az éj, a szobára ráül a sötét,

minden fekete, csak agyam fehér,

 

mint havas pusztán a förgeteg,

úgy suhanok én és úgy kereslek,

ahogy vak, tapogatja a házfalat.

Merre, merre vagy? messze vagy!

 

mint földtől az ég, de én ott

vagyok Neked, mint baltának

az él. Megcsillan rajtam a fény,

szikra röppen, tűz pattan, ez

 

is én vagyok és érted lobogok.

Ha elhamvadnék, gyújts újra,

Isten legyél, a teremtőm,

és ha el akarsz menni, csak

 

túrd szét a hamumat, de én

akkor is parázs maradok és ha

fázol majd, csak guggolj mellém.