Katlanban

Teljes mű / Kész

Mélyvörösbe bújt a vérem.
Hullámzik, mint egy vad folyó.
Csapásait ereimben mérem.
Érzem; most lázadni volna jó.

Összeütődnek  a cseppek,
mint szélben a táncoló pipacsok.
Amikor egymásnak esnek;
Én is egy megveszett vad vagyok.

Szívem  félőrült malomkerék.
Kattogva száguldó dobbanás.
Agyam forró. Úgy üvöltenék,
mint csillagban síró robbanás!

Nézem - e világ torz kínjait,
sokak sorsán a sebeket.
A múlt könnybe fúlt sírjait,
s nem látok begyógyult hegeket.

Bordám alatt a sok - "Miért?".
Dörömböl, szinte szétfeszít!
Kibírom, amíg van Kiért.
és a hű halál el nem repít. 

A Földre nem hullott igazság.
Fent maradt az ég fölött.
Nincs bilincsben az aljasság;
szabad vadász - e szörnyszülött.

Nem nőttek heggyé a vágyaim.
Mind apró mezei virágok.
De szárnyakkal születnek álmaim;
velük - néha, egy szebb világba szállok.