Folyóparti razzia

Folyóparti razzia
- Szép jó napot! Nyugodjanak meg, ez csak egy rutinellenőrzés. Tehát kérem az igazolványaikat és szeretném tudni, hogy miben ügyködnek itt ilyen békés csendességben - köszönt rá viszonylag kedélyesen a kezdő közeg egy folyóparti büfé vendégeire, akik között Flórián is ott szerénykedett egymagában.
- Jaj, biztos úr, csak hekkelünk, azt meg ugyebár csakis csendben lehet... - botlott meg a nyelve egy halszálkában egy élemedett korú nagymamának.
- Hekkelnek? Ez akkor bűnszövetkezetként elkövetett törvénysértés. Mind le vannak tartóztatva! - intézkedett mennydörgősre váltva a pelyhedző állú egyenruhás.
És a következő pillanatban - hasonszőrű társaival együtt - már kezdték is felcsatolni a bilincseket a maszatos kezekre (csak úgy hullottak szanaszét az evés közben is bőszen nyomkodott mobilok, tabletek), de mivel Flórián vékony csuklójára-kézfejére illőt nem találtak (mind lecsúszott róla), így őt végül két oldalról felkarolva vették őrizetbe.
- Ezeket a csontvázakat pedig lefoglaljuk bűnjelként - jelentette ki ellentmondást nem tűrően a rend újdonsült éber őre, a halsütöde tulaját is besorozva a tetten ért bűnbanda tagjai közé.
Mikor az őrsre ért a szedett-vedett kompánia, a parancsnok - elámulva, talán épp Flórián extázisos, félköríves, dzsedis kézmozdulatától - halkan, szinte suttogva elnézést kért a megriadt társaságtól, majd miután utasítást adott az elengedésükre, az újoncoknak szépen sorban kiosztott egy-egy kiadós nyaklevest.
Flórián azonban nem a kijárat felé indult, hanem belépdelt a cellába, maga után akkurátusan behúzva a rácsos ajtót, és ragyogó arckifejezéssel leült a priccsre. A rendőrök csak hüledeztek, hogy most mit is csináljanak, de végül megegyeztek abban, hogy ez a gesztus felér egy beismeréssel, így kisvártatva a leglelkesebbik leakasztotta övéről a kulcsot, beillesztette a zárba, és ráfordította. Punktum.
A magára maradt letartóztatott arra gondolt, hogy legalább egyszer az életben mindenkinek meg kell(ene) tapasztalnia, úgy istenigazából, milyen az, amikor nem szabad, hanem rab, de leginkább az a kósza eszme ringatta el, hogy bezáratása egyfajta önkéntes áldozatvállalás mások helyett, hovatovább rendszerellenes, ellenálló hőstett.